Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Somogyi Krisztina: Műterem közösségi szemlélettel
BUDAPEST 2016 augusztus 23 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara egyben az is a szerepe, hogy a másik két oldalt lévő zöld rézsűre válaszolva, itt is zöld felület határolja a teret. Hosszú távon egy zöld gyűrű övezi majd. – A téren lévő bútorok többsége betonból készült és erőteljesen formált. Jellemzően hegyesszögű, kissé szúrós tárgyak ezek. Hogyan alakult ki ez a forma? FZS: Én úgy emlékszem, hogy a legyező szigorú formavilága foglalkoztatott minket. FT: A tér belső háromszögét a vasútpá lya rajzolta ki, ez is hegyes háromszögű. HR: Felszerkesztettük a térre a közleke dési irányokat. Az átvágós irányok is hegyesszögben metsződnek. Persze a bútorok formája dizájndöntés is: a dinamika fontos volt számunkra. Abba az irányba akartuk vinni a teret, hogy ez egy dinamikus, „mozgós” tér, nem pedig lekerekített, nyugalmas, üldögélős. És persze ez a formakincs tetszett is, közel áll hozzánk. – A fák és a növények kapcsán beszéltünk a számtalan kötöttségről. Nem volt eddig szó a sok-sok tábláról és oszlopról, amelyet a különböző szolgáltatók raknak ki. Építészként lehet-e ezekkel tenni valamit? FT: Szándékunk volt, mert jelenlétük erőtel jesen befolyásolja az összhatást. A tervezés elején igyekeztünk kontrollálni a közlekedés tervezését, hogy minél kevesebb oszlop, tábla, lámpa és kábel legyen. Minden szolgáltató külön oszlopban gondolkodik, külön terveken jelöli azokat más-más logika szerint. Amikor összesítettük, 600-nál több kihelyezett elem volt. Elszörnyedtünk. Hosz szas egyeztetést követően sikerült úgy 60%ra csökkentenünk a számukat. Egyesével kellett megküzdeni értük. De a kivitelezés során sajnos visszaduzzadt valamennyit. Ma Magyarországon a szolgáltatók csak a saját rendszerükben képesek gondolkodni. – Mindannyian biciklivel jártok. Ez mennyire volt fontos a tér tervezésénél? A biciklis közlekedés szempontjából a 70-es évek óta a város jelentősen megváltozott. FT: Nap mint nap itt kerekezünk keresztül, úgyhogy a megoldás keresése evidens volt számunkra. A kiírásban nem kapott a biciklis közlekedés nagy hangsúlyt, sikerült kicsit jobb irányba elmozdulni. Behatároltak a lehetőségek, itt is pro és kontra szempontok vannak. Nagy kérdés volt, hogy a vágányháromszögön belülre bejöhetnek-e a biciklisek? Kényelmes lenne lerakni azokat egészen közel a legyezőhöz, viszont zavarná a belső tér gyalogosforgalmát. – A prioritások mérlegelése kapcsán biztos felmerült, hogy kinek készül a tér? FT: A legelején sokat foglalkoztatott min ket, hogy a különböző térhasználatokat hogyan lehet elhatárolni, megoldani. A Széll Kálmán tér izgalmas hely, ugyanúgy jelen van a nyugdíjas korosztály, akik itt várják be egymást, hogy együtt induljanak kirándulni a budai hegyekbe és a fiatalok, akik innen indulnak bulizni. Kimondottan törekedtünk különböző karakterű helyek létrehozására, amit egy adott korosztály jobban magáénak érezhet. Ez részben visz szaigazolódott: az ücsörgős terasz elég jól működik a fiatal korosztály körében, ezt így is gondoltuk. A kisebb gyerekek szeretik a kis vizes játékot. Ami nagyon hiányzik még, az az élet. Várjuk, hogy az üzlethelyiségeket kiadják, reméljük, hogy a könyvesbolt visszakerül, és a jó vendéglátóhelyek is fontosak. Az alagút melletti sarok kifejezetten erre lett kitalálva. – Akkor a közlekedés, az áthaladás mellett még is csak tartózkodási helyként is gondoltok a térre. FZS: Igen, ez is fontos: a perem mentén vannak a nyugodtabb helyek, ahol el lehet időzni. Szerintem ma éppen az jellemzi a várost, hogy minden szegletükben élni akarnak a közterek. Egyméteres teraszra is kitesznek két széket a vendéglátók, és le is ülnek rá az emberek. Ez egy új jelenség. Az emberek szeretnének kommunikálni egymással. Ez nagyon tetszik. HR: Pár éve Németországban csodálkoztam rá, hogy mikor én majd megfagytam télikabátban, a helyiek kinn ültek és söröztek a teraszon. Úgy akarták érezni magukat, mintha a mediterrán vidéken lennének. Ugyanez van Budapesten is. Nézd meg! Télen gázégők mellett kint ülnek az emberek. Az utcán lehet találkozni, beszélni, a közösségi érzés ma újra fontos. Ebből a szempontból a Széll Kálmán térnek nagyon jó adottságai vannak: központi helyen van, és nap mint nap áthalad rajta a budai lakosság. – A közösségi jelleghez mindig visszakanyarodunk, ha veletek beszélek, legyen az épület, köztér vagy alkotómunka. Az Építész Stúdió megalapításának 25. évfordulóját is sajátosan ünnepeltétek, a fiatal design közösséget szólítottátok meg, pályázatot írtatok ki. Miért? FZS: Minket komolyan érdekel a másokkal való párbeszéd, a nyitott helyzetek. Nem akartunk vaskos albumot vagy kiállítást. A kiírásnak is az volt a lényege, hogy ne a Stúdió munkásságát örökítse meg a pályázó, hanem a munkáinkat dobbantónak használva új, önálló alkotással álljon elő. A nyertes animáció volt a legelrugaszkodottabb, legszabadabb alkotás, azért választottuk ki. – Most is sok fiatal van nálatok? FZS: Mi is azok vagyunk. Komolyra for dítva a szót: a válság alatt nekünk is voltak nehéz éveink, de egy éve ismét vannak nálunk pályakezdő fiatalok négyen is. Jelenlétük nagyon inspiráló. A közösség mindig gazdagodik a friss energiákból és az új gondolatokból. ● A pihenők, találkozóhelyek és zöld foltok a nagy csapásirányok szélén alakultak ki
