Budapest, 2016. (39. évfolyam)
1. szám, január - G. István László: Kifehéredett - Török András: Alapmű a lebontott pesti óvárosról
BUDAPEST 2016 január 27 KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ A Budavári Palota a főváros egyik emble ma ti kus építmény együt tese, fordulatos és látványos történeténetének összefoglalása mégis sokáig váratott magára. A hiánypótló műként most megjelent kiállításvezető összefoglalja a középkori és az újkori királyi palota históriáját a 14. századtól a jelenig. Sign: Ispánki (József) Előlap: Sárkányölő Szent György Eredeti szalaggal. Átmérő: 50 mm Megjelenés: 1939. A kötet öt neves művészettörténész szerzője − Bellák Gábor, Jernyei Kiss János, Keserü Katalin, Mikó Árpád, valamint Szakács Béla Zsolt − nehéz feladatra vállalkozott. Több mint tizenegy évszázad művészetének történetét adják közre egyetlen kötetben, a festészet és a szobrászat mellett az építészet, a fotográfia, az iparművészet, illetve a 20. században a helyébe lépő design meghatározó áramlatait is figyelemmel kísérve. A BUDAVÁRI KIRÁLYI PALOTA TÖRTÉNETE A Budapesti Történeti Múzeum kiadványa M. KIR. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS KATONAI PARANCSNOKSÁG (BRONZ ÉRDEMÉREM) BELLÁK−JERNYEI KISS− KESERÜ−MIKÓ−SZAKÁCS: MAGYAR MŰVÉSZET (2. KIADÁS) Corvina Kiadó Ára: 2500,-Ft Megvásárolható a Vármúzeum üzletében (Budavári Palota E épület) magyar és angol nyelven. Ára: 10000,-Ft Az érem és még számtalan Budapesttel kapcsolatos műtárgy, papírrégiség megvásárolható a Budapest Antikváriumban (1091 Budapest, Üllői út 11–13.), illetve kedvére böngészhet honlapunkon: www.budapestantikvarium.hu Ára: 10000,-Ft A Budapest Atlantisza a végsőkig interdiszciplináris munka. Olyan mintha a szerző egy sokszögű idomba fogta volna témáját. A lebontott egykori pesti óváros tárgyát vizsgálja városrendezési, város-, sajtó- és művelődéstörténeti, városszociológiai szempontból. De felhasználja a hivataltörténet, a művészet- és fotótörténet, az urbanisztika, a tömeglélektan, a vendéglátás és a divat históriájának szempontjait és adalékait. Hatalmas tudást vonultat fel: van olyan fejezet, amelyhez 167 lábjegyzetet csatol. Emellett a kötet nagyon kellemes, szinte letehetetlen olvasmány. Ahhoz hogy megértsük a változásokat, a kiinduló állapotokat alaposan be kellett mutatni. A Szubjektív séta a régi Belvárosban című fejezet Cs. Szabó László és Krúdy idézeteiből indul ki, így ismerteti meg velünk a pusztulásra ítélt negyedet. A sok fénykép megannyi támpont az érzékletes befogadáshoz – hiszen sok helyen megtalálunk egy-egy ma is álló épületet. Mire a fejezet végére érünk, már nem csak tudjuk, hanem érezzük is, mi mindent bontottak le. Sok mozaik ismert volt ebből a bonyolult történetből, de van olyan momentum, amely a legkevésbé sem közismert. Például az, hogy a Rózsa tér a környezetében lakó polgárok kezdeményezésének köszönhette a születését. Ők kezdeményezték és fizették a közepén szabadon álló Fehér rózsa nevű ház lebontását. A Káosz és a rend című fejezet annak a rekonstrukciója, hogyan látták a gyorsan növekvő város lakói saját városukat, milyen átalakulásokat vártak el a hatóságoktól. A következő, Közérdek és magánérdek kötélhúzása (A fővárosi építkezések az építésügyi szabályok tükrében) című fejezet óhatatlanul valamivel szárazabb olvasmány az előzőeknél. Azt mutatja be, hogy a növekvő építési kedv miatt bekövetkező szabálytalanságok miként kényszerítik ki a szigorúbb építési szabályozást, és az milyen vargabetűk leírása után születik meg. A két következő fejezet, amely egyfelől a Belváros helyét jelöli ki az 1872. évi szabályozási tervben, illetve az Erzsébet híddal kapcsolatos szabályozással foglalkozik, akár egyvégtében is olvasható. A Tabula Rasa című, a hídépítéshez és a voltaképpeni bontásokhoz vezető döntéssorozatról szóló fejezet váratlan krimi-fordulatokkal szolgál. Jól tudjuk, hogy a belvárosi plébániatemplomot végül megőrizték, de ez hajszál híján nem így történt. Aztán 1910-ben műemlékké nyilvánították. A láthatatlan Belváros című fejezet távoli nekifutással, a fotográfia mint műfaj lehetőségeinek és korlátainak ismertetésével indul. Hosz szan foglalkozik a „városlátás” fogalmával, azzal, hogy mit tartottak érdemesnek fényképezni, és ez hogyan változott a technika fejlődésével. Megtudjuk, hogy London és Párizs nagy bontási munkálatait nagy részletességgel dokumentálták arra felkért hivatásosok. Ez Toldy László főlevéltárosnak is eszébe jutott, igaz, kissé későn. Ám amire a következtetéseket nem egyszerűen megismétlő, hanem továbbgondoló Összegzés is hangsúlyosan utal: a bontásról hiányosan ugyan, de vannak képeink, a bontás előtti hétköznapokról azonban egyáltalán nincsenek. Tomsics Emőke összegzésének utolsó két mondata korántsem lelkes: „A Belvárosról szóló képünk tehát szinte kizárólag architektu rális, s mint ilyen, közelről sem tekinthető teljesnek. Több-kevesebb megszorítással ez a további kutatásra váró állítás valószínűleg az egész 20. század előtti Budapest-képre kiterjeszthető.” Nagyszabású, összegző alapmű született, amely lendületet adhat a további kutatásoknak. És sok örömet okoz majd a budapesti lokálpatrióták sok ezres tömegének, többek között a BUDAPEST olvasóinak. ● Városháza Kiadó, 2015, 294 o., tervezte Kurucz Dóra, a mutatókat készítette Medgyesy Zsófia, felelős szerkesztő Fenyves Katalin, ár nélkül. A BUDAPEST ANTIKVÁRIUM AJÁNLATA
