Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Szántó András: KERTVENDÉGLŐK DÉLBUDÁN - Farkasrét – Vidám kerthelyiségek a temető körül
BUDAPEST 2016 augusztus 9 Lejjebb, a Németvölgyi út 114. alatt volt egy nagyszerű halászkert: a „Fülemülefészek”. Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy milyen kapcsolat van a halak és a fülemülék között, de híres halászléje miatt sokan keresték fel a kertet. Az „előkelő közönség” minden nap hangulatos zenét is talált a vendéglőben, mely egyébként télen is nyitva tartott. Ha ez is megérte a tulajdonosnak, akkor biztosan tényleg kitűnő volt a halászlé. Például 1942. december 16-án végzős edzők és tornatanárok találkozója zajlott itt: „A szép T. F. élet emlékére! A szakvizsga napján!” – olvasható az egyik képeslap hátán, és persze sok-sok aláírás tanúsítja a jó hangulatot. Szamárfogattal a terített asztalig A temető fölötti domboldalon is volt egy kellemes kirándulóhely, amelyet már csak gyalog lehetett megközelíteni a villamos végállomásától, megkerülve a temetőt. László Zsigmond vendéglője a mai Fodor utca vagy a Rácz Aladár út táján lehetett. A vendéglőben nem csak az étel, a bor és a sör volt csábító, hanem a csodás panoráma is az egész hatalmas völgyre. A hajdani Sasadi úton is szinte egymást érték a jó kertvendéglők, például a Királyné a 72. szám alatt (majd egy átszámozás után a 172-ben). Remek kilátással, elismert jó konyhával, cigányzenével és tekepályával várta a közönségét, és ők is az 59-es villamos végállomásához közelinek hirdették magukat, ahogyan a budapesti Pipacs étterem és bár nyári vendéglője is, a Sasadi út 190-ben, „közvetlen az 59-es villamos végállomásnál”. A temető sarkától kb. 20 perc sétára, a Torbágyi út 37-ben volt a legendás „Szerelem bolondjai” kertvendéglő, bár még ők is úgy hirdették magukat, hogy „az 59-es villamos végállomás”. A gyalogolni nem akarókat szamárfogat vitte el a vendéglőig, ahol bizonyos Tóth néni főzte a nagy szerű pörkölteket, túrós csuszát és más ételeket. Sőt a városi korhelyek már kora reggel betérhettek virslire, sörre és más „gábelfrüstük”-re. Tóth néni férje, a vendéglős, hajdan az Első Magyar Részvényserfőzde alkalmazottja volt, az ott összegyűjtött pénzből nyitották a Farkasvölgy egyik legnépszerűbb vendéglőjét. A Szerelem bolondjai hírnevét nagyban elősegítette Jókai Mór azonos című regé nyével, ahol azt írta, hogy: „Azt is kevesen tudják, hol van a Farkasvölgy, a kis házat még kevesebben látták valaha, pedig az gyönyörű hely egy remetének, vagy egy pár szerelmesnek.” Ezt a néhány sort mindenütt kiírták Tóth Pista bácsiék, ahol a vendéglőjük csak szóba került – a kerthelyiség falától a képeslapok hátoldaláig. Ördögorom csárda Ugyancsak rendes gyaloglásra esett a villamos végállomásától a környék talán legtovább működő kerthelyisége. Az én fiatal(abb) koromban sokszor kirándultunk errefelé – akkor még a 8-as autóbusz végállomásától indulva mentünk át Budakeszire – gyönyörű erdőn át, az atomkutató mellett, a faluszéli kármentős kocsmához érkezve. Ezen a kiránduláson akkor még turistaházak is voltak és „éltek”, de az Ördögormot már csak „ördög romnak” nevezhettük. Pedig biztos vagyok abban, hogy ma is vonzaná az embereket, ha vonzó tudna lenni... Mi volt az a hajdani sárm, amiért sokan vállalkoztak a kirándulásra? (Igaz, ezt a szót általában férfiakra-nőkre alkalmazzuk, és azt jelenti, hogy: „kellem, bájosság, csáberő, báj, vonzerő, szépség, kisugárzás”. Nos, ezek a szinonimák Krúdy nál egy kerthe lyiség bemutatását is jelenthetik.) Biztosan nem véletlen a későbbi magas vendéglátási színvonal tekintetében, hogy a csárdát alapító, pécsi származású Gruber Emil soproni tanoncévei után külföldre ment, és Berlinben, Londonban, Bécsben dolgozott jó nevű vendéglőkben. 1911-ben tért vissza Budapestre, 1924-ben vette át, és egészen az államosításig vezette az üzletet. Vendéglátós történelmünkben egyébként több nagyszerű Grubert ismerünk. Például Gruber Károlyt, aki kibérelte és jócskán át alakíttatta az 1896-os kiállítás egyik kisebb pavilonját. Gruber Károly kávés lakcímeként is a „VI. Stefánia-úti Kioszk” szerepel a címjegyzékekben, tehát ekkortól vezette a kertvendéglőt addig, míg át nem vette a belvárosi Múzeum kávéházat. Egy jeles szegedi mulatóhely egyik tulajdonosa Gruber Jakab, de rokonszakmában említhetjük a tabáni hentesmester Gruber Károly t is, va lamint Gruber József et a Bableves csárda, a Polgári kávéház, majd a városmajori Terrasz vendéglő tulajdonosát. (Az esetleges rokoni kapcsolatokról sajnos nincs tudomásom.) Visszatérve a Farkasvölgybe: az első világháború után épített ezen a helyen ven-Királyné vendéglő (képeslap, 1939) László Zsigmond vendéglője (képeslap, 1908 körül)
