Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Buza Péter: Kastély Rákos mezején
BUDAPEST 2016 augusztus 5 nált téglák, azok bélyegei. Ilyenek csak a 18. század végétől voltak forgalomban, vagyis ezt a „rendezést” kizárólag Festetics hajthatta végre. (A keleti főfal áttörését később – ezt megint a téglabélyegek árulják el – a rizalit lépcsődobja felőli oldalon, 1848 után, már a füvészkerti korszakban zárták le.) Ha ebben a legrégebbi, mára pincének használt ágban alaposan körülnézünk, rendre megtaláljuk az első építési periódus (vagyis a Festetics-Szeleczky előtti harmadik) megmaradt elemeit, részleteit. Bizonyítékokat arra nézve, hogy Szeleczky Mátyás vadászkastélyának romjaira alapozta a maga házát. Ennek az egykori „királyi kéjlaknak ” (ez egy 17. század végi, 1695-ben kelt városi iratnak a szóhasználata) a romjai ugyanis még a 17–18. század fordulóján is látszottak, s ha ezt az évszámot Szeleczky házának építése évkörével összevetjük, kiderül, alig egy emberöltőnyi a távolság a kettő között. Négy, félreérthetetlenül ehhez az első építési periódushoz köthető elemet találtunk (csupán abban a szűk térben, ami a rendelkezésünkre állt, és nem alkalmazva régészeti módszereket!). Először is az utólag, a Festetics korszakban rendbe tett áttörést a keleti főfalon (vagy annak alaptestén). Aztán a ma pinceágként működő építési elem déli kváderkő falát, amit tégla és vakolat felhordással tett rendbe Festetics építőmestere. Harmadikként a Szeleczky lejárat és ennek a pinceágnak a közös fogadótere nyugati téglafala mögött feltárt, folytatás nélkül maradt (talán közfal lehetett? fölé nem építettek) másfél méter magas kváderfalat. Végül a keleti fal alapját, amelyet az áttöréstől északra találtunk meg, s amelyet egy-másfél méter magasságig folyami homokkal töltöttek fel, hogy felette alapozzák meg a Szeleczky-házat. Ha ezeket az elemeket együtt nézzük, a kép, ami kirajzolódik, azt mutatja, hogy a keleti főfal eredeti alapozása (amit – nagyon mélyen van, több mint három méterre a terepszinttől – az első építési periódushoz kapcsolhatunk), a későbbi pinceág déli fala, a lejárati fogadótér mögötti kváderfal még állt, amikor Szeleczky építkezni kezdett. Kissé az akkori (azóta legfeljebb fél métert változott terepszint) fölé emelkedve. Az így mutatkozó teret az 1720–30 közötti építkezéskor homokkal töltötték fel, az egykori alapszinthez képest mintegy másfél méterrel magasabban határozva meg a barokk kastély alapozását. Innen indították az új falakat, erre a szintre építették rá (nagyjából fél méteres masszív rétegben) a földszinti traktust – s persze, közvetve, az emeletit. A történelmi adatok és a behatónak alig nevezhető falkutatás újabb bizonyítékokkal támasztják alá a hipotézist: itt állt Mátyás király elveszett pesti vadászkastélya. A régészeken a sor, hogy még biztosabbak lehessünk a feltételezés igazságában. ● Az első periódusból megőrzött, pinceággá alakított tér déli határoló falánál jól látszik a tiszta kváderfalazás Szeretettel hívjuk a PÁRJÁT RITKÍTÓ ESEMÉNYRE augusztus 21-én, vasárnap, délután 5 órától Illés kútjához, a Ludovika téren, a múzeum udvarára. Ünnepi az alkalom. Negyedszázada, 1991 augusztusában adtuk át a városnak a pesti szerbek legendás búcsújáró helyét, a néhány évvel korábban feltárt történelmi forrás rekonstruált kútházát. Ortodox szentelési szertartás, szerb tánc és zene, étel-ital PESTEN! Fellép a Tabán szerb néptáncegyüttes, Wertetics Slobodan és zenekara, megszentelt kojivót, kalácsot és többféle ízesítésű bureket kínálunk. Százhúsz évnyi szünet után először kerül a kóstolók poharába az újjászületett budai vörösbor. Ez lesz Kadarka alapú cuvée-nk, az ANNO premierje (akinek ízlik, palackozva is vehet belőle). Józsefváros Szerb Önkormányzata, Meteor Búvárklub, Budapesti Városvédő Egyesület, Magyar Természettudományi Múzeum, Kadarka Kör fotó: Sebestyén László
