Budapest, 2016. (39. évfolyam)

1. szám, január - Saly Noémi: Tarján Vili babérkoszorúja

BUDAPEST 2016 január 25 még mindig világhírű sztár: Mistinguett . A Pesti Napló újságírója, Fazekas Imre hódoló kis riporttal tiszteleg előtte, de a pletykákat se felejti ki: „Itt van. Vasárnap este érkezett. Miért jött? Egy francia táncos, a Rocky-fiú miatt. A Rocky-fiú fogadta. Meg a Josephine Baker. Néhány újságíró is. Azt írták a híres francia énekesnőről, hogy – soha ilyen fiatal nem volt. És megírták, hogy elkísérte ideve­zető útján egy elegáns fiatalember is, egy dél­amerikai milliárdos, bizonyos Arturo Lopez. Mistinguettet a 21 éves szerelmes Arturo Lopez kísérte Budapestre a – Rocky-fiúhoz.” Talán ennek a kis Arturónak a beceneve lehetett Miccaluga? (És Josephine Baker idejött volna Mistinguett kedvéért? Mert ő 1928-ban kétszer is fellépett Budapesten, de utána – utoljára – már csak 1957-ben.) Hollywood, Boldogfalva, végállomás Érdekesen csoportosult 1934-ben egy lapra – de nem egy napra – három nagy muzsikus: Willem Mengelberg holland karmester, Kodály Zoltán és Lehár Ferenc. S ha már karmestere ­ket emlegetek, itt a kézjegye Ruggiero Ricci ­nek, Doráti – ekkor még Deutsch – Antal nak és Leopold Stokowski nak is. Az ő elektrokar ­diogram-szerű aláírása már biztosan nem a New York kávéház falai között került az utol­só lapok egyikére. De vajon pontosan mikor? És tényleg együtt ült vele az asztalnál Dani ­elle Darrieux, Pierre Mingand, Arthur Hen­derson és Szabó Miklós ? Hát bizony az első kettő igen, a második kettő meg valószínűleg nem. De mire ez a régi újságokból kiderül... 1938 januárjában a Pesti Napló hoz­za a hírt: „Budapestre készül Henry Kös­ter, Joe Pasternak és Stokowski.” A cikk szerint Paster nak az Universal köte ­lékébe kerülve magához hívta Holly­woodba Köster t (eredeti nevén Hermann Kosterlitzet), Gaál Franciska első filmjeinek rendezőjét. (A producer Pasternak volt.) Köster nagy sikerrel vitte filmre a tizen­ötéves Deanna Durbin nel a Három kis ör ­dögöt, majd jött az igazi, óriási durranás: a Száz férfi, egy kislány, Durbin mellett Stokowskival a főszerepben. A film zenéi közt hallható Liszt Magyar rapszódiája és a Rákóczi-induló is. Hogy miért? Hát mert Köster feleségét Király Kató nak hívták. Két nagyszerű magyar színész, Király Ernő és Solti Hermin leánya volt. „– Minden éjszaka – meséli Solti Hermin – együtt ültek a grammofón körül: Stokows ­ki, Henry Köster, a vőm, Joe Pasternak és a leányom, aki százszámra játszotta a gramo­fónlemezeket. A magyar számok váltották ki a legnagyobb lelkesedést. – Köster (...) mihelyt befejezi a Darrieux-fil­met, melyben a legkiválóbb amerikai sztárok lesznek a nagy párizsi színésznő partnerei, Joe Pasternakkal elindul Magyarország felé. Az a tervük, hogy (...) olyan filmmesét választanak ki Joe-val együtt Pesten, amelynek színmagyar a levegője, a története, és egészen magyar a zenéje, amit Pesten íratnak hozzá. Bizonyos vagyok benne – írja Köster –, hogy egy ilyen »Hollywoodban készülő magyar filmmel« igen nagy sikert arathatunk idekinn és az otthon élő magyarok előtt. Nagy örömünkre szolgál­na, ha Stokowski beváltaná ígéretét, és csaku­gyan velünk jönne ő is Budapestre... nagyon sokszor kijelentette előttünk, hogy boldogan hangversenyezne Budapesten.” Arthur Henderson a lapok szerint 1938. április 21-én érkezett a fővárosba, békefenn­tartási reményekkel. Legföljebb inkognitó­ban visszatérve vacsorázhatott Stokows­kival, aki nyáron jött. Július 27-én Lengyel Menyhérttel uzsonnázott és tárgyalt a Ni ­nocska filmtervéről (1939-ben készült el, Greta Garbóval a főszerepben), majd – mint a Pesti Napló írja – „este az egyik budai ven ­déglőben vacsorázott Zilahy Lajosék társaságá­ban. Különösen a magyar népi zenéről érdek­lődött, mire elvitték a Dunapartra cigányzenét hallgatni. Több mint két órán keresztül húzta Kóczé zenekara Stokowski fülébe a magyar nótákat. A nagy karmester több nóta címét feljegyezte s megkérte Zilahy Lajost, hogy kótájukat, illetve a gramofónlemez-változa­tukat megszerezze. Éjfél után a Gellérthegy­re rándultak ki, ahonnan Stokowski az éjsza­kai tündöklő Budapestet nézte. Megjegyezte, hogy most már csakugyan megvalósítja régi tervét, hogy Budapesten hangversenyez. Re­méli, hogy télen ez sikerülni fog. Csütörtökön délelőtt a városban sétált, majd a Nemzeti Múzeumba ment s onnan a többi múzeumba látogatott el. A délutánt és az estét baráti társaságban töltötte. Csütörtök este Stokowski ismét az egyik du­naparti szálloda éttermében hallgatta baráti körben kedvenc cigánymuzsikáját.” A hangverseny tervét elsodorta a hábo­rú. Stokowski csak majd’ harminc évvel később, 1967 elején dirigált Budapesten. De az már egy másik város volt. És a szín­magyar hollywoodi filmből se lett semmi. Hogy mit csinált itt akkor Danielle Darri­eux? Hát a Retour à l’aube (magyarul: Egy pesti éjszaka) főszerepét játszotta. Henri Decoin rendezte, egyes részeit az erdélyi Boldogfalván és Zichyújfaluban, illetve Pesten forgatták azon a nyáron. Az utolsó békeévben. ●

Next

/
Thumbnails
Contents