Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - 150 ÉVES A FŐVÁROSI ÁLLAT ÉS NÖVÉNYKERT – MELLÉKLET - Silberer Vera: Építészet a kertben
BUDAPEST 2016 július 30 Az 1860-as évek romantikus Állatkertjének lakói számára a Szkalniczky Antal–Koch Henrik építészpáros és Reitter Ferenc ter vezett könnyed pavilonokat. Munkáikat főként a kerti díszépítmények és a svájci villák ihlették. Állatházaik és a későbbi bővítések ma már nem láthatók, csak a Bagolyvár „romját” járhatjuk be. Az új állatkert a századforduló szellemében született. Az építészetben még tartotta magát az előző évtizedek historizmusa, miközben megjelentek a szecesszió áramlatai és olyan vonulatok is, mint a nemzeti építészet elemeit kutató és alkalmazó finn példa vagy még inkább az az Angliából eredő felfogás, amely szerint az építészet támaszkodhat a rurális (azaz falusi) iparművészetre, és a kisebb épületeknek is lehet önálló, a történeti stílusoktól eltérő stílusa. Magyarországon a 19. század utolsó harmadában kezdődött a népművészeti tárgyak gyűjtése, kutatása, s egy értelmiségi réteg fontos szerepet szánt a népi kultúrának a modern nemzeti kultúra megteremtésében. A századfordulón Lechner Ödön megalkotta sajátos formanyelvét, megjelentek Malonyai Dezső népművé szeti gyűjteményének első kötetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán első népdalgyűjtései. Az építészhallgatók baráti társasága, a Fiatalok és elsősorban vezéralakjuk, Kós Károly „azt az utat választotta, melyen Bartók és Kodály keresték és megtalálták a korszerű zeneművészet magyar változata kialakításának egyetlen lehetőségét”, vagyis meg akarta teremteni „a hagyományaink és népi építészetünk szellemében igényelt új, korszerű és magyar építészet stílusváltozatát”. Budapest vezetése – amely a historizáló építészetet tartotta követendőnek, de utat nyitott az új irányzatoknak is, és vonzódott a „magyaros” stílushoz – 1908-ban Kós Károlyt és barátját, Zrumeczky Dezső t kérte fel az állatkerti épületek többségének tervezésére. Lendl Adolf fal, Neuschloss Kornél főépítésszel, Végh Gyula mérnökkel a fiatal építészek is bejártak több külföldi állatkertet, és „a stellingeni olcsó, praktikus és egyszerű épületek pozitív tanulságaival” láttak munkához. 1909 elejére „elkészült az állatkert igen kellemetlen (piskóta) alakú és kényes elhelyezésű (Nyugati Pályaudvar közvetlen szomszédsága) területének terepalakítási, -rendezési és úthálózati terve. (Ennek a kellemetlen adottságokon belüli, mégis jeles megoldása – a mi közreműködésünkkel ugyan, de valójában – Végh Gyula fővárosi mérnök érdeme.) S [elkészült] ... nagyjából méretezett vázlatos elképzeléseinknek a terepen való elhelyezési terve is” – emlékezett vissza Kós Károly. 1910 tavaszára „nyersen készen volt” Budapest új állatkertje. Az Állatkertbe az elefántos Főkapun lépünk be, amelyet Neuschloss Kornél tervezett szecessziós stílusban. Az ő tervei alapján valósult meg az „Elefántház” és az Akvárium belső tere is. Az impozáns Elefántház megformálása az állatok eredetére utal. A minarettel magasba törő, Építészet a kertben Silberer Vera Elefántház
