Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Elek Lenke: ÖTVEN ÉV - Kócos kis ördögök voltunk?
BUDAPEST 2016 június 26 várlap számára és mennyit fizetnének egy ilyen címlap-sztoriért... Ekkor már elfogadottabb volt a műfaj, a Beatles ellen nem voltak különösebb „hivatalos” kifogások, főleg a Ki Mit Tud-ok után. Nemrég a lányommal megnéztünk egy korai Beatles-filmrészletet, ahol a New-York-i fiatalok a százszor látott módon visítoznak, miközben a zenekar öltönyben, mai szemmel igen szolidan játszik valami dallamos slágert. A lányom nem érti, miért kellett ezen őrjöngeni. Interjú a Sport Szálló teraszán Utólag végighallgatva a Youtube-on az akkori slágereket, én sem értem, miért számított ez annyira „forradalminak”. Hiszen a hardrock és a beat mellett virágzott a romantikus slágerek birodalma is. S közben egymás után érkeztek a világsztárok Magyarországra, a Tremeloes, a Mungo Jerry, Alan Price , a Nashville Teens, a nálunk különösen népszerű Ray Philips szel, a Traffic a fiatal Stevie Winwood dal. Ezeket a koncerteket nem lehetett kihagyni. Emlékezetes marad számomra a Ray Philipsszel és a New Musical Express akkori legendás rovatvezetőjével, Roy Carr -rel készített két interjú, amely az akkor még Sportnak (ma Flamencónak) nevezett szálloda teraszán készült. Ez utóbbi a Fonográf együttes házi újságjában jelent meg. Valahogy irracionális volt, hogy e nagy tekintélyű szakemberrel beszélgetek, sétálok a Feneketlen-tótól hazafelé, a Fehérvári úti „kispiac” sarkáig. Már a késői bulvárt vetítette előre az Ifjúsági Magazinban a Zalatnay Cini postája rovat, amelyet az akkor nagyon elfoglalt énekesnő helyett válaszoltam meg, a villamoson cipelve haza kilószámra a rajongói leveleket. Évekig közöltem a Magyar Ifjúságban az interjúkat, a slágerlistákat, ez utóbbiakat nem lemezeladási szempontok alapján válogatva: üzemi és téeszkollektívák küldték be kedvenc számaik listáját. 1974-ben államvizsgáztam a jogon, akkor döntenem kellett, hogy merre tovább, végül a gazdasági újságírás mellett kötöttem ki, és a Magyar Hírlaphoz kerültem. Fel kellett nőni... Ami ma is számít Kócos kis ördögök voltunk? Lehet, hogy igaza van Dusánnak – azok IS voltunk. De a szakma nagy részét az okos fiúk és lányok uralták. Az ész, a családi indíttatás, egy gazdag könyvtár a nappaliban, a nyelvtudás, a műveltség akkor is óriási előny volt – vegyük a tehetséget persze adottnak – és csak aztán következett az ösztönösség, a szerencse. De minderre persze csak ma, ötven év múlva jöttünk rá. ●
