Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Utoljára a József nádor téri mélygarázsról Titokzatos hölgyolvasónk, a pesti Mély Torok ismételten reflexiót küldött cikkünkre – nem állhatom meg, hogy be idézzek egy passzust: „Pompás érvelés, ám a figyelemreméltó megállapítások egyikével mégis vitatkoznék. Ha a környezeti terhelés kapcsán ránézünk a térképre, sőt a lehetséges közlekedésszervezési modellekre, látható, hogy ez a (leendő) garázs közvetlenül városi fő közlekedési útvonal mellett van, a többi (kivéve a kicsi Gresham garázst) nagy vagy nagyobb távolságra van a fő közlekedési vonalaktól és mellékutcákon közelíthetők meg, ahol tényleg nő a terhelés. Ez még a tágabb, VI. és VII. kerületi, belterületi emeletes vagy gépi garázsoknál is így van... Amúgy ha már szóba hoztam: a Gresham azért kicsi és nem nyúlik az eredeti elképzelés szerint a MTA székháza elé, megoldva annak parkolási gondjait, mert a köztestület saját magával sem tudott megegyezni. Az építész akadémikus támogatta – (ő évtizedek óta az intézmény saját építményei orákuluma) ám a vezetés megosztott volt: hol egyetértettek, hol fantaszta tervnek találták (az Akadémiának egy fillérjébe sem került volna). Végül is az építtető nemzetközi konzorcium csak a Fővárossal állapodott meg, mivel Demszky ragaszkodott ahhoz, az Akadémia előtti területről nélkülük nem dönt. Egyébként jelentős összeg ment el (végül feleslegesen) arra, hogy az itt húzódó, téglaboltozatos, hatalmas fesztávú, csónakkal is járható, ún. párizsi típusú csatorna alatt hogyan bújhat át a garázs.” Általános benyomások az új Széll Kálmán térről Vártam néhány napot a tér megnyitása után és egy hétköznap délután – kifejezetten mustrálási céllal – kimentem. Metróval érkeztem, mert azt szerettem volna, hogy minden előzmény nélkül, egyben érjen az élmény. Meg kell mondanom, igencsak jól éreztem magamat, méghozzá minden fenntartás nélkül. Valami diadalmas öröm fogott el. Hogy sikerült valami, ami nagy késéssel ugyan, de átpozícionál egy jelentős közteret Budapesten (sőt Budán!) Az is eszembe jutott, mint „reakciósnak”, hogy most ezt a teret már érdemes Széll Kálmán térnek hívni – a Moszkva tér név most már végleg elfoglalhatja helyét a koszos, lepukkant, embervásáros nosztalgia panteonban. Szétszálaztam a diadal-érzésemet, és a következő örömteli dolgokat találtam. 1.) Friss, 21. századi köztér jött létre, amely se nem kellemkedően régies, de nem erőltetetten modernkedő. Korunk terméke, lehetne bárhol Európában és ez egyáltalán nem baj. Az észak felé álló, szedett-vedett, foghíjas térfal egy-két évtizeden belül el fog tűnni, és ehhez az építészeti nyelvhez igazodik majd. 2.) Az építészet dolga elsősorban vala mely funkció szolgálata, és az új Széll Kálmán tér esetében ezt a tervezők az ingyenes városi találkahely szerepben találták meg. Van tribünszerű, emelkedő padrendszer – ez tűnik a fő helynek. Van aztán a Csaba utca felé vezető lépcső mellett, arra merőleges néhány egyedi tervezésű pad, és van szétszórva a téren nagy számú, semmihez sem hasonlító fém és fa szerkezetű. Sőt a virágágyasok kő és gránit széle is pad kiképzést kapott. 3.) A tér régóta húzódó átalakítása nem hasonlít semelyik más közelmúltbeli vagy jelenlegi nagy projekthez. Szükségességét nem övezte vita, hiszen már a rendszerváltás előtt aktuális lett volna. A pályázatok közül szakmai alapon választottak, az akkor fénykorát élő BKK bábáskodása alatt. Nem fűződött hozzá politikai csatározás – mint az utóbb nagy sikerűnek bizonyult Kossuth téri átalakításhoz. Nem is beszélve a Liget és a Vár ügyéről. Hét konkrét megfigyelés az új Széll Kálmán térrel kapcsolatban Fényesen beigazolódott, hogy érdemes volt megtartani a metrólejárat legyezőszerű épületét. Másképpen: a költségkeret nem tette lehetővé a lejárat áthelyezését: és ez jó megkötés volt. A pavilon megtisztítása nagyon jól sikerült. A homlokzatába helyezett két kiegészítő hasáb igazi kortárs gesztus, nekem nagyon tetszik. Szerintem jó ötlet volt (mondjuk úgy, „nekem bejön”, hogy) sok a szilárd felület, zöld csak mutatóba akad. Ez egy nagy forgalmú városi közlekedési csomópont, képmutatás lett volna park formájában újra fogalmazni. Nem vagy csak arányta-18
