Budapest, 2016. (39. évfolyam)
4. szám, április - Csontó Sándor: A NAGY HÁBORÚ - Hadityúkok az orfeumban
BUDAPEST 2016 április 26 Gyulai Ágost Háborús antológiája 1915 végén 289 lírikust szólaltatott meg. „Egy eu rópai nemzet líráján sem rezdült meg annyiszor a hazafiság húrja, mint a magyarén.” Ma talán egy tucat ismerős nevet emelhetnénk ki közülük. Ambrus Zoltán szerint másfél év nek kellett eltelnie a háborúból ahhoz, hogy a „hivatásos” magyar írók a háború testi és lelki megpróbáltatásait őszintén ábrázolják, és ne hatásvadász fércművekkel bombázzák az olvasókat. Legjobb példája ennek Molnár Ferenc Fehér felhő című színdarabja, amit éppen száz évvel ezelőtt mutatott be a Nemzeti Színház, Hevesi Sándor rendezésében, Bajor Gizi és Rajnai Gábor szereplésével. (A jubileum alkalmából most újra műsorára tűzte a Nemzeti.) Valódi szakmai és közönségsikernek bizonyult, meg is kapta a jelentősnek számító Vojnich-díjat. „A pesti egy negyedóráig mindenen mulat” Érthető a háborús művek népszerűsége ebben az időszakban, hiszen a nézőteret leginkább olyanok töltötték meg, akiknek szerettei, rokonai a harcmezőkön küzdöttek. Másrészt talán még inkább igényük volt az embereknek a kikapcsolódásra, ha csak néhány órára is, de elfeledni a szörnyűséget, fájdalmat. Természetesen a könnyedebb múzsa szerzői gárdája is hamar rátalált a háborús motívumokra, és azokat kiszínezve, felnagyítva tálalták a közönségnek. Az orfeumok, kabarék és mulatók színpadán a házmesterek és cselédlányok szerepkörét átvették a hadbavonult kedvesek, a hadityúkok, a kávéházi Konrádok, a háborús nyerészkedők, a gyászoló/kikacsintó özvegyek, a hadikölcsön. De a humor és a frivolság mellett a szövegekben megjelent a távollévőkért való aggódás, a kedves elvesztésének félelme, a buzdítás a kitartásra. A komikus és szatirikus jelenetek, dialogizált írások, blüettek, tréfák, nóták, sanzonok és a mindig népszerű kuplék közötti szüneteket a konferanszié fűszerezte napi friss aktualitásokkal. Ennek a műfajnak, a strófás, refrénes, nagyvárosi utcadalnak számos elismert írója és zeneszerzője közül említsük meg itt többek között Gábor An dor, Emőd Tamás, Harsányi Zsolt, Kalmár Tibor, Harmath Imre, Weiner István, Reinitz Béla, Nádor Mihály, Hetényi Heidlberg Albert nevét. A kuplé igazi hatása, sikeressé ge mégis az olyan tehetséges előadóművészek interpretálásán, poentírozásán múlott, mint például Solti Hermin, Vidor Ferike, Kökény Ilona, Sólyom Janka, Papp Jancsi, Boross Géza, Kőváry Gyula, Gyárfás Dezső. A kiadók és kabarék a népszerűsítés érdekében folyamatosan megjelentették a részletes műsoranyaggal és dalszövegekkel ellátott kis füzeteket és kottalapokat. Ilyen nívós kuplécsokrot találunk az első háború idejéből a Pesti nóták és kuplék című albumban: Száva partján; Ha elmész a csatába; Egy búcsúcsók hazám felé; Hindenburg, oh komm ein bischen Pestre; Messze földön idegenben; Ha majd a trombiták utolsót fújnak; A haldokló katona dala; Ha visszajöttök; Singer Gyula hadseregszállító; Elment – és így tovább. Ebben az időben a Medgyaszay kabaréban a Pufi a háborúban, a Fővárosi Orfeumban a Gyárfás a lövészárokban aktuális jeleneteit láthatta a pesti közönség, a miheztartás végett. A Nyugat Mozgóban az Esküvőről a kaszárnyába című bohózat, a Mozgókép Otthonban A rezervista kadét, majd A tiszti kardbojt, a Corsóban A világháború története, az Apollóban a Zeppelin „félelem komédia” került színre. A nagyszínházak sem maradhattak le: a Vígben az Akik itthon maradtak, a Királyban Pásztor Árpádtól a Ferenc Jóska azt izente című darabot adták. Bakamurik kimenőn és a fronton A szabadságolások alatt a fővárosban elsősorban a városligeti vurstli, az Angolpark, a mozgóképszínházak és az olcsó kabarék nyújtottak lehetőséget a kikapcsolódásra a kispénzű bakák számára. A búfelejtés vagy az örömkönnyek hullatása kocsmák és olcsóbb vendéglők asztalainál kezdődött, és általában ott is végződött. Gyakran a zöldterületek, parkok padjai, esetleg bokrai – Mautner Ödön magkereskedő, kertész, szakíró nevéből: „hotel Mautner” – kínáltak kényszermegoldást meghittnek nem nevezhető együttlétre az éppen ügyeletes kedvessel. A garniszálló már luxushelynek számított az enyelgésre. Tudvalevő, hogy Budapesten virágzott a prostitúció, örömlányok és „hadityúkok” uralták a terepet még a főutakon is. Ezidőtájt több mint húsz nyilvános engedéllyel rendelkező bordélyház várta tárt karokkal a húspiacra éhezőket. A mellékágazatba beszálltak a pillanatnyi örömre vágyó cselédlányok, a férjüket-társukat régóta hazavárók, a már özvegyek és a kikapós polgárasszonyok is. A testi gyönyör mellett az esetleges keresetkiegészítés sem volt mellékes szempont. A hadbavonultak elsődleges mulatsága a nótázás volt, táborban, trénben, kórházi ágyon, végkimerülésig. Elvétve gramofon, több helyen csak egy-egy hangszer, nyirettyű vagy a cigány hadikürtös szolgáltatta a zenét. Tűzszünetben és őrségben is (!) kártyáztak a sáncárkokban. Mindenhol kialakítottak teázásra, kávézásra alkalmas helyiségeket is, de a dohány volt a legnagyobb drog.
