Budapest, 2016. (39. évfolyam)

4. szám, április - Somogyi Krisztina: RAK-PART - Fókuszban a belvárosi Duna

BUDAPEST 2016 április 21 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara ban – a Tervtanács is vizsgálta – még a teljes rakpart, a világörökségi terület át­építése szerepelt, hogy Combinók végig tudjanak menni rajta. Építészként mi ezt nem támogattuk, kérésünkre Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes felkérte a BKK-t, hogy vizsgálják meg, valóban szükséges-e egy ekkora beavatkozás. Örömünkre sikerült máshogy, kisebb magasságú villamosokkal megoldani a helyzetet. Nem lesz átépítés. – A középületek elhelyezéséből látha­tó, hogy a Dunára sokáig mint főut­cára gondoltak. A hatvanas-hetvenes években a pesti oldalon a szállodák telepítéséből az olvasható ki, hogy olyan exkluzív hely volt ez, ahonnan nézhetővé váltak a budai hegyek, a vár, a Citadella. Ma milyen szerepet szánunk a Duna-partoknak? – A városnak nincsen igazi gyakorlata a vízhasználatban. Voltak érdekes kísér­letek, így homokos plázsok épültek, al­kalmi eseményeket szerveztek (kiállítás, strand, szauna), amelyek megpróbálták felnyitni a szemeket arra, hogy itt van a lehetőség előttünk. A RAK-PART pályá­zat is azt erősíti meg bennem, hogy még mindig nincsen világos képünk arról, hogy a víz mire lenne alkalmas. Ma a rakpart autóterhelése hatalmas, közben a keresztirányú gyalogosforgalom is nőni akar. Korábban csak egy-két hajóállomás volt, de a víz sokak számára vált kívá­natossá. Megjelentek a nagy üdülőhajók, amik pontszerűen, de egyre nagyobb hosszon okoznak komoly és folyamatos gyalogos terhelést. A Dunára települt szórakozóhelyek száma nőtt, egyre több helyen kell keresztüljárni az úttesten. – Melyek voltak a RAK-PART pályá­zat kötöttségei? Mi volt a feladat? – Kötöttség és konkrétum sok volt, mert a főváros egy megvalósítható tervet szere­tett volna. Határozottan és gyorsan akar lépni a pesti rakpart ügyében, ami egy­felől kiváló, másfelől persze okoz nehéz­séget is. A kiírás jól behatárolt helyre, a Kossuth tér–Fővám tér közötti partsza­kaszra szólt. Az előkészítés során meg­próbáltuk tágítani ezt, hogy a teljes hosz ­szal és mindkét oldallal együtt lehessen foglalkozni. Egy ötletpályázat a munka indításaként örömteli lett volna, kinyi­totta volna a gondolkodást. Pénz a teljes partszakasz megoldására azonban nem állt rendelkezésre. Ugyanakkor ez a bel­városi szakaszra vonatkozó építészeti tervpályázat az első üteme volt a több ütemben elgondolt átépítésnek. A főváros megfogalmazta igényét egy vízi platformra, ami meghatározta, hogy mek­korák legyenek itt a létesítmények. Úszómű­veknek hívjuk őket, betonból, alumíniumból vagy más anyagból is készülhetnek. Egy részük zöldfelület, más részük burkolt, har­madik részük pedig pavilon-szerű. Ezek az elemek szövetet alkotnak. – A pályaműveket látva többnyire hosz ­szan összefüggő úszóműveket tervez­tek, egy második part látszik a rajzo­kon. Volt-e olyan elképzelés, amely egészen máshogy gondolkodott? – A kiírásból kiolvasható, hogy a főváros minél nagyobb, összefüggő pontonrend­szer kialakulását preferálta. Én ezt úgy értelmeztem, hogy ha a város a rakpar­tot nem tudja visszaszerezni az autók­tól, akkor létrehoznak a vízen egy psze­udo-rakpartot. Ezzel a zsűriben többen nem értettünk egyet, szerintünk nem lehet cél, hogy kialakuljon egy csatorna a part és az élettel telt platform között. Volt egy terv, amely egészen másképpen érvelt. Nem zártuk ki a zsűrizésből, bár több ponton sem felelt meg a kiírásnak. A felvetés szerint a gyalogos-autósköz­lekedést nem a térben, hanem az idő-A nyertes pályamű a Korzó Tervezési Stúdió kft. munkája. Látvány: Éltető Zsófia A nyertes terv alkalmazkodik a város adottságaihoz

Next

/
Thumbnails
Contents