Budapest, 2016. (39. évfolyam)
4. szám, április - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Mindennek van határa
BUDAPEST 2016 április 12 Mindennapos használói, lakói a „nyóckerben” sem sejtettek semmit. Annyit se mondhattak, hogy renonc vagy időpecsét. Azt hitték, ez még az ő terük, mert látszólag semmi nem változott. Kicsit irigykedve gondoltak a kispesti testvérre – a tágas, kertvárosi piacolgatósra – aki köszöni szépen, neki jól megy sora. Pedig ők becsszóra betartották a közterület életvitelszerű használatára vonatkozó törvény minden paragrafusát. Az apró betűsöket is. Szabálysértés részükről nem történt. Néhányan bizonyára dörmögtek magukban, szűrték a szót a négy fal között, hogy hát azért mindennek van határa. Az ő terüknek is. Ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető annak. Merthogy kicsi, és nem üti meg az alapvető kritériumot. Vagy fogalmazhatunk pongyolán úgy is, hogy már át sem lépik az emberek az ingerküszöböt. Vajon akkor mi veri ki a biztosítékot? Nem elég, hogy apró – ez önmagában nem volna probléma –, de ráadásul talpalatnyi zöld felület sincs rajta. Egyébként nemrégiben újították meg. Embermagasságú, fekete vaskordon mögött egy Pasa parki nappalinál alig nagyobb játszótér néhány paddal és játékszerrel , ami teljesen kitölti az utcák által közrefogott háromszöget. Közepén dr. Fodor József nek, a magyar közegészségügy megalapítójának ifj. Vastagh György által 1909-ben készített bronz és mészkő emlékműve áll. Láthatóan nem érzi jól magát ilyen keretek között. De hogyan érezné magát ma valamelyik egészségügyi intézményünkben? A kérdés persze szimplán költői. Akik nap, mint nap idejárnak, bizonyára megszokták, sőt örülnek is, miközben az egész abszurd. Ez tűnik normálisnak, holott cseppet sem az. Zárt osztály a Gutenberg-galaxisban. Belül kis „ketrecharcosok” pörögnek, kívül részeges karatemesterek alternatív talaj-TERESEDÉS Mindennek van határa Csontó Sándor Egy szépnek távolról sem mondható tavaszi napon arra ébredt a Gutenberg tér, hogy megszűnt köztérnek lenni. Minden előzetes bejelentés, figyelmeztetés, szavazás és nemzeti konzultáció nélkül. Ezt senki nem mondta neki, nem is súghattak előre még a jóakarói sem. Csak úgy megjelent a direktíva a közlönyben, jogorvoslatnak helye tehát nincs.
