Budapest, 2015. (38. évfolyam)
3. szám március - Elek Lenke: Erkély-jelenetek
A száz, százötven éve épült budapesti bérpaloták legtöbbje esetében az erkély rangosít. Oldja a több emeletnyi, szintenként minimum háromméteres belmagasságú épület zárt tömbjét. A tekintélyesebb méretűek többnyire az első emeleti – esetleg többszáz négyzetméteres alapterületű – lakásokhoz tartoztak, ahol a tulajdonos és családja is élt, jóllehet, sokat nem használták ezeket ők sem. Az Andrássy úti elegáns kő- és téglamonstrumok jókora ballusztrádos építményei is mintha inkább csak státusszimbólumok lennének. Ugyanez a benyomásunk a Rákóczi úton vagy a Szent István körúton. Noha amikor megtervezték-kialakították őket, még nem volt a maihoz hasonló mértékű a légszennyezés: a mögöttük nyíló lakás lakói akár ki is ülhettek volna. Sokszor oly kicsik is ezek az erkélyecskék, hogy legfeljebb egy ember tud oda kényelmesen kiállni, s a korlát is mintha túl alacsonyan lenne. (Igaz, 1900 táján mintegy húsz centivel alacsonyabb volt az átlagmagasság, gyermeket pedig nem nagyon engedtek még a nagy ablakok közelébe sem.) Az építéskori állapotokat rögzítő fotókon ritkán látunk virágokat, bútorokat az erkélyeken. A lakásokban tartottak dísznövényt, de inkább a házak belső udvarain, a gangokon virítottak a muskátlik, amelyeket a falujuk iránt nosztalgiázó cselédek gondoztak, a polgárasszonyok ebben nem vettek részt. Nyáron a tehetősebbek elvonultak a vidéki kúriára, ott volt kert és növény elég, a főúri családok tagjai pedig külföldön vagy kastélyaikban élvezhették kertjeik díszeit. Lomtár és éléskamra Az 1950-es, 60-as években épült házgyári lakásoknak olykor van erkélyük: akár falból kiugró, akár az épület belsejébe húzódó. E másfél-két négyzetmétereket hamarosan elkezdték beüvegezni az itt új otthonra lelők. Hiszen ezek a lakások kicsik, a padlás és a pince is kiment a divatból: nem tudták hová tenni a biciklit, létrát, egyéb holmit. A kültérbe telepített polcok kiváló tárolóhelynek vagy éppen szerszámoskamrának bizonyultak. Ráadásul sok lakáshoz éléskamrát is elfelejtettek tervezni, így télen a befőttek, konzervek ugyancsak itt kaptak helyet, akár a használaton kívüli háztartási gépek, karácsony előtt meg a fenyőfa. És kialakult a poros, szomorú és ízléstelen összevisszaság „divatja”, ami aztán utca-Erkély-jelenetek szöveg: Elek Lenke, fotó: Sebestyén László Hajdan az erkélynek – erős, magas mellvéddel − fontos szerep jutott a királyi kastélyokban, innen hirdette ki az uralkodó vagy az ország egyik főembere a legfontosabb eseményeket, hadüzeneteket, törvényeket, mutatta be a népnek az új királyt vagy annak jegyesét. A magasból hangzó szónoklat a történések presztízsét is növelte. Arról viszont nincs sok információnk, hogy a magyar főúri kastélyokban gyakran használták volna a sokszor csak építészeti díszként mutatkozó erkélyeket. Tizenkilencedik század végi látványos budapesti színrelépésükről is ugyanezt kell gondolnunk. De azért volt funkciójuk. Folyton változó. 8 BUDAPEST 2015 március
