Budapest, 2015. (38. évfolyam)
1. szám január - Csontó Sándor: ÖTVEN ÉV - Az önkéntes rendőr
Budapest egyik legforgalmasabb csomópontjánál állunk a Rákóczi úton, a Blaha Lujza tér sarkán, tovább, balra tartva következne a Klauzál utca torkolata. A csoportosulás mögött ekkor még áll a Nemzeti Színház (Népszínház). A helyszínről a háttérben kőlapokkal burkolt árkádsor, felettük a falsíkból kiugró ablakfülkék, valamint a ma is meglévő rombusz alakú vitrinnyílás ad biztos támpontot. Éppen elsuhan a „bengálinak” nevezett villamos, 60-as vagy 68-as, amely akkor még teljes hosszában szelte át a várost a Thököly, Rákóczi, Kossuth Lajos nyomvonalon, majd át az Erzsébet hídon Budára. (Zsigmond Gábor pontosítása nyomán.) Főszereplőnk egy kifogástalan eleganciával öltözött (legendás bőrkabát!) úr, fején vadászkalap, az orr alatt kefe bajusz, amely akár téves asszociációkra is okot adhatna. A jó kiállású férfi határozott, jobbos kézmozdulattal tartja vissza a kereszteződésnél átkelni szándékozó, egyébként magától is türelmesen várakozó (avagy megjuhászodott) utcanépet. (A jelzőlámpák vajon elromlottak?) Bal felkarján az önkéntes rendőrök részére rendszeresített kék színű, fehér szegéllyel ellátott, 45 centi hosszú és 11 centi széles karszalag. Közepén két sorban fehér betűkkel „ÖNKÉNTES RENDŐR” felirat. (A csoportvezető jelzésére az önkéntes szó feletti, 6 centi hosszú, 1 centi széles, aranyszínű szalag szolgál.) Másik kezében a sportpályákról ismeretes éles hangú síp, amellyel az esetleges renitenskedőket fegyelmezhetné meg, már ha valaki ilyesmire vetemedne. Az önkéntes rendőr Csontó Sándor 6 BUDAPEST 2015 január ÖTVEN ÉV forrás: MTI Fotó, Kovács Gyula 1965. január 16. Önkéntes rendőr állítja meg a gyalogosokat egy gyalogátkelő előtt Az önkéntes rendőr ahol tud, segít, ahol nem akarják, ott is. (a nép ajkáról)
