Budapest, 2015. (38. évfolyam)

2. szám február - Buza Péter: TÁRGYESET - A kép szobám falán

A kép szobám falán Buza Péter Arról nem tud közelebbit dr. Rácz Dánielné, hogy ükapja, Herrich Károly milyen körülmények között kérte meg ükanyja, a szépséges Deák Szidónia kezét. De magában a nagycsaládban fennmaradt a különös kottájú esemény emléke. A Tisza szabályozását irányító magas rangú kultúrmérnök nem a maga nevében kopogtatott be a tizenhét éves kisasszony atyjaurához meg a menyasszonyjelölt­höz. Egy fiatal kollégája nevében járt el. De fordult a kocka. S milyen szerencse! Ha az eredeti forgatókönyv szerint zajlanak az események, sohasem találkozhat­tunk volna a táblabíró világ magyar művészetének egyik legszebb portréjával. Deák Ignácék – feleségével és Szidóniával, hárman – a Lánchíd palotában laktak. A Fő utca kapujában. Amikor a sorsdöntő leánykérésre sor került, a (mostoha)apa a Láchíd Társaság könyvelőjeként dolgo­zott ugyanitt. Herrich Károly pedig, aki Szidit fiatal kollégája nevében megkérte, a szomszédban, az Alagút Társaság el­nökeként volt gyakori látogató Budának ezen a pontján. De hogy ki volt a megbí­zó, nem tudjuk. Reméljük végül ő is meg­nősült, s talán máig élnek leszármazottai a modern Pest-Budán. A mi történetünk­nek most már örökre névtelen epizódsze­replője marad. Györgyi Gézáné írta meg a különös le ­ánykérés jelenetét Bókay Árpád ra hivat ­kozva az Új Művészet 1992. évi 6. számá­ban (a cikk címe: Ki volt Deák Szidónia?). Herrich nem csak az apát, évek óta barát­ját, de a leányt is megkérdezte: hozzámen­ne-e ahhoz a bizonyos fiatalemberhez. – Túl fiatal vagyok még! – szabadkozott a kisasszony. – És ha én kérném? – kérdezett mást a kérésre kérő. – Azt már meggon­dolnám... – válaszolta pirulva a leányka. Néhány hónappal később meg is tar­tották az esküvőt. Két esküvő Budán Györgyiné úgy keveredik bele a históri­ába, hogy férje nagyapjának, a festőnek, Györgyi (Giergl) Alajosnak a legszebb portréit, azok születéstörténetét próbálta kinyomozni, s jutott el így a Bókay csa­ládhoz. Konkrétan az akkori legidősebb nemzedéket képviselő Bókay Árpád hoz (az első Bókay Árpád unokája), akinek egyik ősanyja Deák Szidónia volt. Akár­csak dr. Rácz Dánielnénak. Hogy Ráczné Jobbágyi Mária , a nyugal ­mazott gyógyszerész, noha nagy becsben tartja, őrzi és büszkén vallja a magáénak a remekmű másolatát, miért csak az idézett Új Művészet közleményből tudja, amit most már mi is tudunk? Annak sajnála­tosan szokásos oka van. Deák Szidónia és Herrich Károly leányát, Herrich Szidóniá t a dinasztiaalapító Bókai János Árpád nevű fia (1856–1919) vette feleségül 1884-ben. A família ezen ágának irat- és fotóhagya­tékát az ő egyik leszármazottja gondozta, aki idővel elvált a feleségétől, és minden családi dokumentumát ott hagyta régi otthonában. Már ő sem él, s lehet, hogy az asszony sem. Ami biztos: a hagyaték­nak ez a része már évtizedekkel ezelőtt örökre hozzáférhetetlenné vált. Negyvenhárom éves 1861-ben Herrich Károly, a kultúrmérnöki tudomány és 19 BUDAPEST 2015 február TÁRGYESET fotó: Sebestyén László

Next

/
Thumbnails
Contents