Budapest, 2015. (38. évfolyam)
2. szám február - Szántó András: Verseny a kirakatban
Hihetetlen mennyiségű fotó, archív és jelenkori kép-dokumentum található az interneten. Építészeti könyvek sora foglalkozik rendszeresen az „utcaképpel”, a kirakatok esztétikai értékelésével vagy éppen az elértéktelenedéssel. Mit lehet még erről mondani? Természetesen nem akarjuk itt a tárgy teljes történetét feldolgozni, csupán néhány érdekességet emelünk ki a régi Pest (és Budapest) portáljainak, illetve a kirakatok változásainak áradatából. Az eredetit, a szépet és míveset, a 20. század első felének utcaképét idézve fel. Mi is valójában a kirakat? Engem különösen izgat ez a kérdés, több okból. Részben azért, mert nyilvánvalónak tartom a fontosságát a kereskedelemben. A különösen nagy túlkínálatban nagyon sok múlik a megfelelő tálaláson. Hogy a vevő „elcsábuljon”, és egyáltalán: belépjen egy üzletbe. Ez így van nagyjából kétezer év óta. Másrészt magam kirakatrendezőként kezdtem a későbbi marketinges pályámat, mégpedig a pesti Belváros boltrengetegében, a hetvenes években. Élmény voltt ez a munka, amikor egy kis mellékutcai üzletet úgy felfrissítettünk, hogy egy-két hétre a környék ékességévé vált. A boltosok mondták meg, mit akarnak „erősíteni” – ugyanis amit a kirakatba tettünk, az általában duplán fogyott. A BUDAPEST – fontosnak ítélve a város arculatának ezta fontos elemét – több publikációjában is foglalkozott a témával a 70-es és 80-as években; az 1983 évi 8. számban például hosszú elemzés és riport tárgyalta a főváros „képét” és a szakemberek oktatását. Sokkal korábban dolgozott a szakmában nemzetközi hírű szakemberünk is – Szécsi Hacker József –, akinek könyveit, kirakat-, üzletportál- és kiállítási pavilonterveit, valamint szakoktatói tevékenységét az 1920-as évektől ismerték Berlinben, Párizsban és Amerikában is. Verseny a kirakatban Szántó András Jól tudjuk: Budapest az elmúlt száz évben nagyon sokat változott. A világháború pusztításaiból, a romokból felépített város legfőbb célja a talpraállás, az élhetővé tétel, minden menthető helyreállítása volt. A 60-as és 70-es években már jutott erő és figyelem a megújításokra és ezzel együtt a tradicionális üzletek, kirakatok és portálok „modernizálására” (egységes fémvázas borzalmakkal egyenruhásították a boltokat). A rendszerváltás óta pedig teljesen szabályozatlanná (eklektikussá) váltak a dolgok. A városképet az rongálja, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Hogy egyedi és mindentől eltérő arculatot kapjon a saját üzlete. A következményt az elmúlt évben számról-számra megnézhették a BUDAPEST cikk-és fotósorozatán. 12 BUDAPEST 2015 február Az 1909-es kirakatverseny emlékplakettje A Budapesti II. Kirakatverseny reklámja (Képeslap, 1911)
