Budapest, 2015. (38. évfolyam)
12. szám december - Somogyi Krisztina: A REJTŐZKÖDŐ PÁVA - Egek Királynéja római katolikus plébánia, Újpest
BUDAPEST 2015 december 15 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara nek privát tereit találni, a dolgozószobából rálátni a templom tornyára. A kisméretű magánlakrész kialakítása során is érzékelhető, hogy a közösséggel való kapcsolat szervezi a házat és a plébános életét. Így a konyhához oldalirányból közösségi használatú szoba kapcsolódik, ami alkalmas arra, hogy kisebb asztaltársaságok ott találkozhassanak, beszélgessenek, tanácskozzanak, a házban lévő kicsi vendégrész esetleges lakóinak egy kis extra teret adjanak. A lakás konyhája ezeken az alkalmakon a közösségi térhez is kapcsolható. Helytakarékos és hasznos megoldás, jól mutatja, hogy a tervező és a használó alaposan átgondolta a működést, a célszerű és költséghatékony megoldásokat keresték és egy olyan belső struktúrában gondolkodtak, amely rugalmasan alakítható az egészen változatos közösségi eseményekhez. A falon túl A másik nagy kérdés a bővíthetőségre vonatkozott: vajon hol helyezhetők el a közösségi termek a kicsi házban, kicsi telken? Berzsák Zoltán és munkatársai Konyha Katalin és Sta niszewski Andrea a korábban U alakú épület végeinek a lezárása mellett döntöttek, tehát egy keresztszárnnyal összekötötték a két oldalszárnyat, szétvágva így a telket egy átrium udvarra és egy hátsó kertre. Az építészeti elképzelés szépségét az adja, hogy ez a lezárás nem elfalazás, hanem éppen ellenkezőleg: optikai értelemben, de jó időben fizikai valóságában is megnyílik. Tehát nem egy kicsi, sötét, zárt udvar jött létre a beépítést követően, hanem az utcáról belépő számára a telek egész mélységében áttekinthető, a szem egészen a szomszédos iskola faláig szalad. A keresztszárnyat ugyanis az alsó szinten eltolható üvegfalak határolják. Kint és bent összekötésének hatására ráerősít, hogy a közösségi terek padlóburkolata a belső és a külső térben azonos anyagú lapokból készült. Az épített részre lehet tehát úgy is tekinteni, hogy két kert közé egy fedett terasztér került: „A két kert, bár méretében nem na gyon különböző, mégis egészen más. A korábbi »házudvar« továbbra is városi jellegű maradt. Kiülőkkel és beton lépegetőkkel jelöltük, hogy tulajdonképpen épített tér ez is, a ház folytatódik itt kültérben. Az udvarokat fel kellett tölteni, 46 cm különbség volt az épület és az utca szintje között, ami a mindenki számára szabad bejárást nehezítette. Az új szárny mögötti részben ezzel szemben kert van, korábban ott három nagy fa állt, amiből kettőt sikerült megmentenünk.” A Nívódíj zsűrijének látogatásakor a hátsó kert egészen idillinek tűnt méreteivel és eldugottságával. A frissen vetett fű harsány zöld volt, homogén, szőnyegként terült szét. A kert közepén lévő fa jelenléte erőteljes. A hátsó kert szakrális jellegét erősítette a kút is, amely a tervezők elképzelésben akár keresztelőkútként is szerepet kaphatna. Pont egy kis utalás Az alsó szinten lévő üvegfalas közösségi tér felett egy másik, természetesen ugyanolyan méretű díszterem található, amelynek használata és hangulata is más. Amíg az alsó szint érzékelhetően nyitott arra, hogy bármilyen közösségi funkciót befogadjon, így pingpong-meccset és esküvői fogadást is könnyű odaképzelni, az emeleti inkább díszterem. Kapcsolódásuk a külvilághoz is különböző: míg az alsó tér falai transzparensek, addig az emelet lehet teljesen zárt: eltolható, fehér árnyékoló lapok határolják. Az épületről készült fotók meghatározó látványa ez az emeleti rész, a fehér, de átlyuggatott árnyékoló paneljeivel. „Engem a kultúra folyamatossága érdekel. Az foglalkoztat, hogy miként maradhat élő a kapcsolat a múlttal. A Bibliát olvasva sohasem konkrét időről, hanem nemzedékekről van szó. Én ezt úgy értelmezem, hogy a kultúrát az egyik nemzedéknek kell átadnia a másiknak, az így él tovább. Ennél az épületnél két fontos építészeti döntés kapcsán került elő a hagyomány. Az utcai homlokzat felújításánál és a belső árnyékoló tervezésénél. A homlokzaton arra törekedtünk, hogy az elcsúfított, átrendezett elemek között visszaállítsuk a tervezéskor kialakított állapotot. Archív fotó alapján dolgoztunk. Az épület elvesztette díszeit, ezeket pótoltuk. Nem akartunk nagyot mondani, de reméljük, hogy amikor a tér többi épületét is felújítja valaki, példaként tekint felújításunk szemléletére. A szándékunkat majdnem meghiúsította az első kivitelező, aki nem szakszerűen állt neki a munkának, ennek nyomait nehéz volt korrigálni, a másodikként felkért kivitelező elszántsága is kellett hozzá. A másik döntő kérdés a belső, új szárny kialakítása volt. Az árnyékoló tervezése során egy eternit pala anyagot választottunk, amelyet át lehet lyuggatni. De mi legyen a lyukasztás rasztere? Az azsúros terítő motívumkincse jelent meg előttem, két egymásnak hátat fordító madár, amely így egy szívet formál. Abban bízom, hogy ezek a motívumok jelentéssel bírnak a mai emberek számára is. Számomra a pávák alkotta szív utalás az evangélium üzenetére. A minta szimbolikus is, de remélem azért nem direkt fogalmazás.” ● Átlátások és átjárások belső és külső terek, régi és új épületrészek között
