Budapest, 2015. (38. évfolyam)
12. szám december
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVIII. évfolyam, 12. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A BUDAPEST facebook oldalának szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest Honvéd utca 3. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Press Xpress Felelôs kiadó: Dr. Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577-6300, fax: 323-0103 Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Arnold István Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press® Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Szerencsecsináló (20. oldal) A hátsó borítón: A színek várázslója (5. oldal) BUDAPEST 2015 december BUDAPEST három polgára néz ránk a fotókról. Az a három polgár – még ha kettő közülük hithű kommunista volt is, teljes joggal nevezzük így –, akik abban a hét évtizedben, amikor a BUDAPEST megjelent, az élén álltak a szándéknak: fővárosuknak, fővárosunknak kell legyen igényes kulturális magazinja. Lestyán Sándor volt az első kísérletező. Elévülhetetlen érdeme, hogy kitűzte a pályát, amelyen – olykor talán kisebb kitérőkkel – azóta is haladunk. Ha tetszik, az a kályha legfőbb szerkesztői műve, amit ő fűtött fel, ahonnan elindulhatnak – és el is indulnak – az utána következők. Hogy mi ennek a pályának a vonalvezetése, látja ma is a BUDAPEST minden olvasója. Minden szám tartalomjegyzékben, minden oldalon, szövegben és képben. Igényes-visz szanéző, jelenre-jövőre tekintő írásokat. Üzeneteket arról, mit gondolunk szűkebb otthonunkról, a világról, hogyan éljük életét, a városét, amelyhez változó intenzitású szeretet fűz ugyan – ebben koronként hol többen, hol kevesen osztozunk –, de parázslik sokszáz éve, amióta polgárai vannak, s polgárai lettünk. Lestyánnak az is vitathatatlan érdeme, hogy artikulált egy maradéktalanul akkor s azóta sem támogatott koncepciót: nem igazi civitas az, amelynek nincs ILYEN lapja. 1945 októberében – az elpusztult város szívében – így jelenhetett meg a BUDAPEST első száma. Az ötletgazda két év után belebukott az ilyesfajta szempontokat a legritkább esetben pártoló elefánt-politikába. Noha akkor annak maga is zászlóvivője, sőt, propagandistája volt. Hosszú szünet következett a BUDAPEST egzisztenciájában. Ám 1967-ben ismét érkezett valaki. Művelt, felkészült, polgárérzésű íróféle, aki el tudta párthűségét hitetni (nem vitás: hitelesen), s elfogadtatni a döntési helyzetben lévő hatalommal: kell egy lap. Éppen olyan, mint amilyennek Lestyán húsz évvel korábban kitalálta. Akkortól kezdve aztán egészen 1988-ig rendre megjelenhettek az újabb és újabb számok, eleinte Mesterházi Lajos közvetlen irányításával, aztán, jóval 1979-ben bekövetkezett halála előtt, Vargha Balázséval, aki ugyan nem vihette el a rendszerváltásig a stafétabotot, de addig, amíg hagyták, megőrizte a BUDAPEST identitását. Hosszú szünet után érkeztünk meg végül mi – a Nagy Budapest Törzsasztal –, hogy felvegyük a fapados rekortánról az elejtett stafétabotot. Újabb tizenegy esztendő telt el a városlakók lapjának immár hetven esztendőt számláló életútjából. Van mit ünnepelnünk: az egyetlen olyan minőségi magazin Magyarországon a BUDAPEST, amely – ha nem is megszakítás nélkül – hetven éve szolgál. Páratlan teljesítmény abban a világban, ahol minden kulturális jelenség sorsát a kultúrától idegen és idegenkedő hatalom vezérli. Ők – Lestyán, Mesterházi, Vargha – jelentik a reményt, hogy mindig van folytatás. Hit nélkül nincs élet, s nincs BUDAPEST
