Budapest, 2015. (38. évfolyam)

11. szám november - Holló Szilvia Andrea: TÉRKÉPKÉP - Az Ilbay-ház

BUDAPEST 2015 november 7 Az ágyútűzben beomlott Redoute újjáépí­téséig a rendbe tett István főherceg emeleti nagytermében rendezték a legelegánsabb bálokat. Az étterem aranyszegélyes fehér falai között az italrendelés intenzitása je­lezte, hogyan alakultak a szemközti börze árfolyamai. Ha jól mentek a dolgok, az urak pezsgőt ittak, ha rosszul, akkor a két deci járta. Egyszer csak szárnyra kapott a hír, hogy a szállóban lakó Deák Ferenc anyagi gondokkal küzd. Emmerling nagyvonalúan a felére csökkentette a szoba árát, ám ezen a haza bölcse megsértődött, és nyomban átköltözött az Angol Királynőbe. A hatvanas években az István főherceget a párizsi Hotel Louvre mintájára akarták átépíteni, holott a pestiek ekkor már gyak­ran panaszkodtak a Feldunasor áldatlan állapotára. „A Béla utcában, részint az ottani építkezés, részint pedig az ott na­ponként üveget és nyers bőröket raktárak­ba szállító s ott egész napokat töltő idegen szekerekkel annyira el van foglalva, hogy a gyalog közlekedés csak nehezen s veszéllyel eszközölhető, a kocsikkali közlekedés pedig hetek óta lehetetlen.” A zűrzavart fokozta, amikor 1863 márciusában Kertész József a szállóban nyitott nyomdát. A helyiségek használatáért 354 forint negyedévi bért fizetett, de tevékenységét nem nézték jó szemmel, így 1864 szeptemberében átköl­tözött a Vasudvarba. Mikszáth búcsúzik A szálló virágkorát Gundel János bérlősége idején (1889–1904) élte. Az 1894-es meg­nyitás az új bérlő számára már csak azért is emlékezetesre sikeredett, mert a borfiú azon nyomban megszökött ezüstpaszomá­nyos, vörössipkás uniformisában. Ebben a Gundel étteremben a szomszédos Magyar Tudományos Akadémia, a Petőfi és a Kis­faludy Társaság tagjai találkoztak, nyitrai muflont, tiszai galócát (nem gomba, hal!), túzokot, erdélyi pisztrángot falatoztak. A földszinten, a kaputól balra kialakí­tott „háromfülkés, hajókabinszerű helyiség”, a Mikszáth-szoba falát az író arcképe és műveiből vett alakok, Mirkovszky Géza alkotásai díszítették. A szobában, ahol gyakran megfordult Szilágyi Dezső, Jókai Mór, Tisza Kálmán, Lánczy Leó, vágni le ­hetett a havannákból felszálló füstöt. Ám amikor egy politikai vitát követően a tár­saság két részre szakadt, a törzsvendégek elpártoltak. Attól kezdve Mikszáth is in­kább az Angol Királynőbe járt, az István főherceg hanyatlásnak indult. Emmerling Károly a szállót többször át­építtette, végül 1904-ben megszüntette. A Mikszáth-szoba berendezését a Wittmann és Bauer cég vette meg, a rajzos tapétát Latinovits Pál földbirtokos bácskai birto ­kára vitette. A Vasárnapi Ujság Mikszáth Kálmán írásával búcsúzott a legendás szál­lótól, hiszen „Az ’István főherczeg’-gel is ­mét egy darab régi pesti élet pusztult el. ...építhetnek szebb palotát vagyis legalább modernebbet helyette, de az Istvánhoz ta­padó történeteknek, eseteknek nem lesz többé emlékeztető tárgya. Hideg, idegen kőhalmaz lesz, mint a többi ezer meg ezer bérház...” Lakóházzá alakították át, csak a földszinti kávéház élt tovább még egy ideig, de volt itt terménykereskedés, patika, sőt még po­loskairtó is. Mikor 1927-ben a Gyáriparo­sok Országos Szövetsége vette birtokba, két emelettel megtoldották. Azóta is köz­épület, most épp a Fővárosi Önkormány­zat Rendészeti Igazgatóságának székháza, előtte Budapest egyik első elektromos au­tótöltő állomásával, felújított homlokzatán Bem apó és az itt elhunyt Klapka tábornok emléktáblájával. És az is biztos, hogy a Magyar Labdarú­gó Szövetség 1901. január 19-én valóban e helyen, az egykori szálló különtermében alakult meg. ● fotó: Sebestyén László

Next

/
Thumbnails
Contents