Budapest, 2015. (38. évfolyam)
10. szám október - Somogyi Krisztina: A BUDAPESTI ÉPÍTÉSZ KAMARA NÍVÓDÍJA 2015
BUDAPEST 2015 október 12 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Az Építészet Világnapját a Budapesti Építész Kamara díjátadással ünnepelte: öt jeles fővárosi alkotásnak adott pénzjutalommal és emléktáblával járó nívódíjat. Október 5-én a FUGA Budapesti Építészeti Központban Bálint Imre , a kamara elnöke a 4-es metró, a Geometria irodaház, a Móricz Zsigmond körtéri „Gomba”, a Prezi HQ és az ELTE Trefort-kerti „Az Egyetem halottai” című emlékmű alkotóinak adta át az elismerést. A díjat a zsűri tagjainak véleményén és a közösen fogalmazott méltatásokon keresztül mutatjuk be, hogy kordokumentuma legyen az első díjátadásnak. A zsűri elnöke Benczúr László , tagjai Balázs Mihály, Hőnich Richárd, Lévai Tamás, Masznyik Csaba, Somogyi Krisztina, Winkler Barnabás. A díjalapítás 2015 elején történt. A nyílt pályázatra 2011 és 2014 között készült alkotásokat lehetett beküldeni. A zsűri elé ötven pályamű került, ebből negyvenhat felelt meg a kiírásnak. A bírálat eredményeként – a magas színvonalra való tekintettel – felállítottak egy Jelölt kategóriát is, hogy a zsűri az öt nyertes mellett további 9 művet emelhessen ki a mezőnyből. „A nagy számú, magas színvonalú megvalósult építészeti alkotás igazolja mennyire fontos volt ezt az építészeti szemlét újraéleszteni.” (WB). Ebből is kitűnik, hogy az építészeti Nívódíj hiánypótló, hiszen a korábban létezett Budapest Építészeti Nívódíjat a főváros 2010 óta nem hirdette meg, így évek óta nem volt olyan elismerés, amely ráirányította volna a figyelmet a sikeres és hasznos építészeti tettekre. Az idei kamarai díj ezért válogatott az elmúlt négy évből. „A kimaradt éveket sajnos nem lehet pótolni. Nehéz helyzetben volt a zsűri, mert csak öt nívódíj adható, pedig a feltorlódott mezőnyben több alkotás is megérdemelte volna azt. Ezen a feszítő helyzeten próbáltunk enyhíteni a Nívódíj Jelöltje kategóriával” – magyarázta Hőnich a díj kiterjesztésének szükségességét. „Korábban nem publikált, a zsűritagok számára sem ismert épü letekkel is találkozhattunk. Jó volt érezni a pályázók bizalmát és az épületeket bejárva látni, megélni, hogy a kortárs építészetnek is vannak rejtett tartalékai.” (SK). A közös épületbejárás minden zsűritag számára alapvető élmény volt, jelentősen meghatározta a végleges döntést. „A benyújtott képi anyaghoz képest a szemé lyes megtapasztalás nagyon sokat tesz hozzá a megismeréshez, megítéléshez. A mai vizuális inger-tengerben egyre nagyobb jelentősége van, hogy valóságos, s nem közvetítő közegen keresztüli benyomásokat szerezzünk. A Nívódíj arra hivatott, hogy ebben a tengerben kijelöljön példaértékű szigeteket, melyek kiemelkednek építészeti minőségükkel, helyénvalóságukkal.” (LT) Egy új díj alapítása kapcsán a zsűri talán fokozottabban érezte felelősségét, így a kiírás értelmezésével, a díj sikerességének feltételeivel is foglalkozott. „A zsűri körültekintő döntésével szá mottevően alakíthatja a díj fogadtatását a szakmai és azon kívüli közönség körében, a megalapozott döntés a jövőre nézvést is fontos, ezért elsődlegesen nem a kiírásban szereplő kategóriákban gondolkodtunk, (ezeket elsőként zárójelbe tettük) hanem mindenek előtt a minőségi szempontokat érvényesítettük.” (BM) A kategó riák sorsa azért is nagy kérdés, mert számos alkotás több helyre is besorolható: épület és köztér összeér, belsőépítészet és épület nem feltétlenül szétbontható, avagy műemléki felújítás és új építés természetes módon él együtt, az innováció is sokféleképpen értelmezhető. „Kortünet, hogy ma kevés a teljesen új építés, ami nem dráma, különösen, ha megfontoljuk, hogy – Tomay Tamás építész mondását idézve – a városi szövet nézőpontjából minden építés hozzáépítés.” (LT) „A kategóriák közötti átjárások mellett az építészet más értelem ben is kilép a korábbi keretek közül: társadalmi érzékenysége nő, nyitottá válik, az építész szerepek változóban vannak, a tervezés gyakran közösségivé válik és az építészeti mű lényegiségéről is eltérőek a vélemények.” (SK) „ Az építészet (is) olyan szakma, amit sokféle módon lehet jól csinálni. Nagyvonalú koncepcióval, a részletek alaposságával, áradó kreativitással, nemes egyszerűséggel, tiszta logikával, szociális érzékenységgel és így tovább, mindenki abból főz, amije van. A nívódíjas alkotások is ezt a sokszínűséget mutatják.” (HR) Ami viszont változatlan, hogy „az építészeti érték hitelessége akkor válik nyilvánvalóvá, ha napnál világosabban felfedezhető rajta az építész és megbízója közötti feltétlen bizalom, és az alkotó szellem közös akaratban való érvényesülése.” (BL) Végezetül: „ Díjat kap ni és díjat adni elsősorban az alkalom, a szemle miatt öröm, s mint kollektív esemény, létfontosságú pillanat minden szakma életében. Egy díj nagyon ritkán (talán soha nem) egy mű, egy gondolat, esetünkben valamilyen épített alkotás belső értékeit fejezi ki. Az igazi értékmérő mindig az idő és a sors, ami hivatottabb és kegyetlenebb ítész minden zsűrinél. A díj, amit nem az alkotók, hanem a műtárgyak érdemelnek ki, egy adott kollektíva adott időszakban megfogalmazott közös választása, mely egyes műveket – elsősorban a nem szakmabeli érdeklődők számára – kiemel és reflektorfénybe állít, de jó látni, hogy a lámpák fénye ilyenkor az egész, jobb sorsra érdemes szakmánkra vetül.” (MCs) A BUDAPESTI ÉPÍTÉSZ KAMARA NÍVÓDÍJA 2015 A nívódíjat tervezte: Czakó Zsolt grafikusművész
