Budapest, 2015. (38. évfolyam)
9. szám szeptember - Császtvay Tünde: A hű feleség és az utcalány
BUDAPEST 2015 szeptember 27 A Magyar Nemzeti Múzeum Elsodort világ – Plakát-álmok 1910–1920 című kiállításának koncepcióformálói – akárcsak a 19. század végi magyar irodalom ponyvairodalmának egy része és akárcsak a jó és eredeti plakát – többrétegű kiállítást ál modtak meg. A klasszikus és művészileg is értékes plakátokhoz illően és azok alapelvárásaira rájátszva egy hiteles és tudományosan felépített plakáttörténeti kiállítást hoztak létre, de egy történeti érvényességű sztorit elmesélő és fikciós alapötletre építve, amelyben hangulati, érzelmi viszonyulást várnak a látogatóktól, korábrázoló korkérdéseket fogalmaznak meg elementáris egyszerűséggel megjelenő üzenetekkel és meglepően látványos installációban. A kiállítás így minimum duplafenekű, hiszen – a már felsoroltakkal együtt – a plakát koncepcionális feladatait és jellemzőit tekinti kompozíció- és koncepcióépítési alapjának: az 1910–1920 közötti kor legválságosabb nagypolitikai, illetve minden közembert is érintő „kispolitikai” mentalitás- és életmódtörténeti utalásait látjuk a plakátszövegeken; a kiállítás elemei – akárcsak a plakátok – erős hangulati és érzelmi hatást gerjesztenek, akaratlanul is bevonják a nézőt a saját világukba, színes, tömör jelszerűséggel és szimbólumokkal és megoldásokkal élnek, a jellegzetes tipográfiával játszó, indító kurátori szövegek pedig – akárcsak a művek maguk – elementáris egyszerűséggel és rövidre húzva üzennek. Mindeközben az MNM 45000 darabos plakátgyűjteményéből kiválasztott 147 eredeti alkotás végigvezet a klasszikus alkotások születésének első évtizedein. Egy berendezkedő polgári világ kereskedelmi plakátjainak helyét a Sajtóhadiszállás által cenzúrázott háborús front- és hátországi plakátok és felhívások, majd a politikai események ringlispil-szerűen forgó sora, s az új művészi irányok olykor még bátortalan próbálkozásai veszik át. És sodorják el mindazt, ami addig meghatározónak látszott: „Az első világháború évei fontos változást hoznak a magyar plakátművészetben. A szecesszió könnyed figurái, súlytalan jelenetei eltűnnek, helyüket átveszik a mind komorabb politikai motívumok. Az első világháború lezárásával érkező, emberöltő óta nem tapasztalt politikai káosz az őszirózsás forradalomhoz, a köztársaság, majd a népköztársaság kikiáltásához vezet. A 133 napig tartó Tanácsköztársaság politikai jelentősége ugyan máig vita tárgya, ám az kétségtelen, hogy a hazai művészvilág eleinte nagy számmal állt a radikális változások mellé – és ez a rövid periódus a hazai plakátművészet egyik csúcsa is. Míg 1917–18-ban a magyar utcákon egymást érik a háborút támogató plakátok, a háború lezárultát követően a hivatalos cenzúra megszűnésével, az őszirózsás forradalom idején mindez a gyökeres ellentétébe fordul.” (Kovács Dániel összefoglalása) A Magyar Nemzeti Múzeum Elsodort világ – Plakát-álmok 1910–1920 című kiállítása mérföldkő lehet nemcsak a Nemzeti Múzeum megújuló szakmai törekvéseiben, de a modern rendezési elvárásokban is: a legkomolyabb, alapkutatásokra épülő, a kiállított műtárgy-anyag jellegét számba vevő és a koncepcióalakításban elsődlegesen felhasznált és átizzított, ötletes és látványos kiállítási koncepció egységét élvezhetjük itt, ahol az interaktivitást nem feltétlenül az új média- és informatikai egységek ügyes kezelésében, hanem a saját kérdésfeltevésekben és eredeti értelmezésekben várják a látogatóktól. A kiállítás ugyanis fájóan mesél egy régi-régi, ha nem is mindenkinek, de sokaknak élhető és mind kényelmesebbé váló, ám elsodort világról, az első világháború kijózanító és későn felismert rettenetéről, egy elvesztett országról, és egy nehezen alakulni kezdő, talán szomorúbb, ma is ismerős gondokkal küzdő, a Times square-ig vezető, modern civilizációról. Amelynek tükrében napjainkat és saját magunkat látjuk. ●
