Budapest, 2015. (38. évfolyam)

9. szám szeptember - Somogyi Krisztina: BETON - Szilárd alkalmazkodás

BUDAPEST 2015 szeptember 19 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara leg a tapintásra – épül be a hétköznapokba. A beton ma új élmény. Ez egy technológiai adottság, egy percig sem szeretném túlzot­tan megemelni, megünnepelni ezt a tényt. Nagyon líraian, személyesen tudsz beszél­ni mégis. Azt mondod, szerethető anyag, nőies, alakítható. Ezzel szemben áll az általános vélekedés. A beton kocka, a pa­neles lakótelep, a nyers beton sokaknak negatív jelentéstartalmak, így a befejezet­lenség, a durvaság, sivárság és a tömeg­gyártás asszociációit hívja elő. Szerintem ez generációs probléma: a panel lakótelep nemcsak egy anyag, hanem egy kornak az attribútuma, nagyon sokféle em­lék tapad hozzá és általában a korhoz. Ezek nem írhatók át egykönnyen. Új élmények kellenek, a személyes kapcsolat megválto­zása. Aki egy olyan korba születik, amikor egy klassz lakásban beton pult van a kony­hában, annak automatikusan mást jelent ez az anyag. Jó példákra van szükség. Mi, a sa­ját generációnkban az egyre növekvő érdek­lődést tapasztaljuk, beton workshopunkon százával neveljük ki a különböző művészeti egyetemekről érkező kreatívokat, designere­ket. Közben egyre több az építészeti léptékű munkánk, mostanság a Széll Kálmán téren nagy méretekben dolgozunk. A személyes kontaktus, így a taktilitás azonban mindig nagyon fontos a beton megítélésében. A mívesség a léptéktől függetlenül alapvető. Mit értesz mívesség alatt? A rászánt gondosságot, pontosságot, az időt és az odafigyelést. A beton nagyon érzékeny anyag. Látszik rajta, miként bánsz vele. Pon­tosan visszaolvasható, hogy mennyi időt töltött vele, aki csinálta. Látható a végered­ményen, hogy mennyire precíz az elképze­lés és az előkészítés. A Széll Kálmán téren monolit betonfalak felületeit dolgozzuk meg három helyszínen. Ekkora felületeket még mi sem munkáltunk meg, bár tudjuk, hogy meg tudjuk csinálni. A mérettel összefüg­gésben változik a megmunkálás procedúrá­ja. Minél nagyobb, annál hatalmasabb erők munkálnak, ezért annál gondosabbnak kell lenni. A beton nem tűr hibát. A technológu­sok rémtörténeteket tudnak mesélni arról a félelmetes erőről, ami az anyagban munkál. Milyenek lesznek a Széll Kálmán téri felületek? A generáltervező Építész Stúdió választá­sa az anyaghasználat. Zseniális építészeti döntésük, hogy az állomás legyező alakú betonépülete megmarad, mert pont azt a kort tartja meg a jelenben, amikor a be­tonnal fantasztikus eredményeket értek el. Lehet, hogy a 60-as, 70-es évek felületei nem voltak szépek, de mint konstrukciók, remekül sikerültek. Ma a beton új kontex­tusba kerül, új térélményt, városélményt, szociális élményt ad majd, ezért megen­gedhető, hogy kísérletezzenek vele. Na­gyon szép felületeket tudunk készíteni, mára ez az anyag míves megjelenésű lett. Milyen lesz ez a felület? Viaszosvászon csipke mintájú villamost készítünk, olyan felületi részletességgel, hogy a „hímzett” minták láthatóak és ta­pinthatóak lesznek. Technológiai érde­kesség, hogy nem látszóbeton keverék­ből készítjük, hanem a megmunkálás és a zsaluzati minőség lesz különleges. Csipkés?! Személyes ügyem ez. Anyagi korlátok mi­att a projekt csak akkor megvalósítható, ha különböző faktúrájú fóliákkal dolgo­zunk. A fólia a vágati technológiai miatt a legolcsóbb, hiszen késsel alakítható. A nehézsége ennek a módszernek, hogy ha nincsen faktúrája a fóliának, akkor eltű­nik, ezért faktúrákat kerestünk a matri­cákhoz. Én úgy hiszem, hogy az agyunk nagyon részletesen lát. A kontrasztokat még egy igen finom mélységváltásnál is kifejezetten jól érzékeli, különösen változó fényviszonyok mellett. Az Építész Stúdió rézkarcszerű felületet vizionált, felfede­zésre váró rajzolatot képzelt el. Ez a vágy egybevágott a technológiai lehetőséggel. Kísérletezéseink során ugyanis kiderült, hogy a legolcsóbban hozzáférhető appli­káció a viaszosvászon: méterben kapható, dombornyomásra alkalmas, és ami nagyon fontos, vízpergető, hiszen zsaluzati anyag nem lehet nedvszívó. A csipkemintázat nekem nagyon tetszett. Úgy gondolom, hogy az a gesztus, hogy egy 56-os villa­mosnak ebből csinálunk lenyomatot, sok­féle jelentést behív. A sárga villamos és a viaszosvászon asztalterítő, ami ma talán már csak büfékben található meg, nekem ugyanaz a kor. Kedvesnek gondolom, hogy mint egy ünnepi terítő van fenn a felületen. Humort érzek benne, picit ret-A CALTROPe díjnyertes elképzelés hibrid gondolkodás, hibrid anyagok és technológiák eredménye

Next

/
Thumbnails
Contents