Budapest, 2015. (38. évfolyam)
9. szám szeptember - Simplicissimus Budapestje
az igazi tévedés, a hagyományos vegyszeres spenót 49 egységnyi vasat tartalmaz, amíg a bio 1582-t! A paradicsom vastartalma hasonlóan megdöbbentő, a hagyományos 1 amíg a bio termesztésű 1938... Kati mondja: A jó minőséget onnan lehet felismerni, hogy nem leszel hamar éhes, hogy nem fáj a hasad utána, és jól érzed magad. Fontos, hogy biztosan vegyszermentesen termeljenek mindent, amit mi megveszünk. Az itteni tevékenységünk együtt jár egy háttérmunkával is: megtalálni a megfelelő termelőt, akivel hosszú távon tudunk együttműködni, aminek a minőség mellett az is része, hogy megtaláljuk a mindkettőnknek jó árat, nekik megérje dolgozni, mi olyan áron tudjuk továbbadni, amit lehetőleg sokan meg tudnak fizetni. Ezen túl fontos a jó emberi kapcsolat, nekem nem mindegy, hogy milyen ember az, aki számunkra vet, öntöz és begyűjt. Lehet, hogy furán hangzik, de minél jobban ismerni akarjuk a hozzánk kerülő növények életútját, milyen tápanyagot és energiákat hordoznak. Zárójelben jegyzem meg, pont ugyanilyen fontos, hogy aki nálunk elkészíti az ételt, örömmel, alkotási vágyból tegye, és tartson lépést az új ismeretekkel, tudjon mindent arról, amit készít, hogyan hat, mit ad. A többi termékbeszállítóval is ugyanez a helyzet, fontos, hogy hazai, jó minőség legyen, hogy az ásványvíz üvegben legyen, a sör és a bor meggyőződéses és minőségre törekvő kezekből kerüljön ki, hazai készítőtől. Sajnos bio üdítőket, gyümölcsleveket nem találtam hazait. Erika mondja: A minőség megtalálása mindig időigényes, így például két hónapig kerestük a szendvicseinkhez a legjobb ciabattát készítő péket és adalékanyag-mentes, termelői sonkát. A kávé bio, a tej bio, de a szendvicsekhez is biovajat használunk, aminek például kilója 3000 forint, de az olajat, amivel főzünk, azt is hasonló áron szerezzük be, szerintem a legjobb. A nálunk készült házi limonádéba kizárólag kezeletlen citromot teszünk, és a belekerülő szörpök házi készítésűek, többségét mi csináljuk. Folyamatosan adaptálódunk a vendégeink igényeihez. Van egy úr, aki imádja a rizskochot, ami először az ő kedvéért készült. Egyre több speciális igényű, erre-arra érzékeny vendégünk van, így szép lassan abbahagytuk a liszt, és a tej használatát, ezért mára már csak gluténmentes növényi lisztekkel főzünk és kókusztejjel habarunk. Kati mondja: A megfelelő hús és tojás be szerzése különlegesen nehéz feladat, megtalálni azokat az állattartókat, akik méltó módon bánnak azokkal az állatokkal, akiket végül mi itt elfogyasztunk. Meggyőződésem, hogy az állat minden rezgése átjön a tányérunkon levő hús szeletre – bár Nikóék biztosak abban, hogy az ő kezük ezen sokat javít. Nálunk sokféle táplálkozású ember tud együtt enni ugyanannál az asztalnál, vannak húsos, húsmentes, vegán, gluténmentes és nyers ételeink. Összesen ötféle, egy ilyen kis helyen! Reggel 7-kor nyitunk, ehhez fél 7-kor kell beérjünk, hogy a kávéfőző bemelegedjen, az első szendvicsek elkészüljenek, kikerüljenek a pultra a sütemények. Feszes a reggeli táncrend, utána készülünk az ebédhez, amit szeptembertől már 11 órára el szeretnénk készíteni, ismét a környezetünk igényére reagálva. Ebéd után a szakácsok elmennek kicsit pihenni, bevásárolni, aztán jön a másnapra való felkészülés, a műhelymunka, új ételek fejlesztése, kipróbálása, amit együtt szoktunk csinálni. (Ha valakinek van ötlete, örömmel látjuk Facebook oldalunkon.) Eszti mondja: Látom, hogy nagyon szere tik az emberek az édességeket. Sok étel-érzékeny vendég talál meg minket. Nálunk mindig lehet kapni glutén- és cukormentes süteményt, és persze a hagyományosakat is elkészítjük az elérhető legjobb alapanyagokból. Nagyon szeretek édességeket készíteni. Öt év múlvára olyan süteményparkot szeretnék felfuttatni, hogy mindenkinek a Báthori Ételműhely jusson az eszébe, ha egészséges édességre, finom házi szörp re, vagy egy jó bio kávéra vágyódik. Nikó mondja: Az én műhelymunkámat bővítve öt év múlvára lehetnének receptes füzetkéink, amikben helyet kapnának a kipróbált ételeink, mint a közönség-kedvenc Báthori borscs, a szaloncukorleves, a zellerfasirt és a tonhalas quiche. A közösségi teret „Látványpékség-fazekassággal” szeretném kiszélesíteni, ahol az agyag az úr: „Tartalomhoz a forma”. Kati mondja: A bio-termesztők a növé nyekkel dolgozva gyakran nem találják a saját piacukat, ezért őket támogatandó szeretnénk egy picurka bio-zöldségesboltot, amihez talán van még kicsi helyünk. Aztán szeretnénk pincekapcsolatot is, hogy a lányok kézműves álma megvalósulhasson, és legyen a vendégeinknek is több tere elkülönülni. Alattunk üresen tátongnak a pincék. Itt tudnánk tárolni a termelők termékeit is. Remélem, valaki létrehozza azt a tyúkfarmot, ahol szabadon mozognak, élnek, kapirgálnak és tojnak nekünk a tyúkok. A jó tojás nagyon fontos. És jó tojást csak egy boldog tyúk tud tojni, valahol mi is ilyen „boldog tyúkocskák” vagyunk valójában. [A riporter szeretett volna megtudni valamit az üzleti vonatkozásokról. Annyit árultak el, hogy van üzleti tervük, és a bevételeik szépen emelkednek. De az kicsúszott egyikük száján, hogy legszívesebben ingyen adnák az ételt. – Mire e sorok megjelennek, Ágota már visszatért a tanításhoz.] ● 17 Balról jobbra: Kati, Eszti, Ágota, Nikó, Erika Pótlás. Augusztusi számunkban Simpli cissimus figyelmetlenségéből kimaradt a fenti kép, amelyre Lelkesember vendégcikkében utalt. Ezennel pótoljuk. Krebsz Áron felvétele
