Budapest, 2015. (38. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: REGGEL - Mindenki külföldi
BUDAPEST 2015 augusztus 7 A menetrend szerinti türelmetlenségben viszont manapság valóban különleges nézegetni való akad. – Miért guggol a bá csi? Fáradt, nagyon fáradt... Miért van télikabátban? Nem tudja, milyen az igazi fagy... – Amivel persze nem szakad vége a kérdéseknek, s rövidesen nemzetközi kerekasztal formálódik: migráns, menekült, megélhetési... – ahol a nyaralók és a telelők farkasszemet néznek egymással. – Nézd már, hogy pazarolja a vizet... Szívja a levegőt... Fertőz... Nincs ezeknek otthon dolguk? – válasz nem érkezik, vagy csak körülírható, makacs kitartással ülnek a népek a pályaudvar lépcsőjén, cipőjüket oldalt lerúgták a nagy Nyugati mecset kijáratában. Lövik... üldözik... bepalizzák őket... – ütköznek a vélemények, kreol szempár a legkisebb rezdülésre vibrálva villan, a kiutat keresi. A nyaralók szorgalmasan kattintgatnak. – Nem is kell külföldre utazni, hogy külföl dit lássunk... – a vérmesebbje fennhangon szónokol, de a magyar nyelvet nem érti senki, nem érti senki, és a külföldit sem akarja megtanulni – senki. – Mi is ilyen helyzetben voltunk... – a felhőtlen szórako zást keresők elfordítják a fejüket: egysze rűbb lett volna a szüleinkkel lelépni annak idején... De maradtunk... – majd gyorsan továbbállnak; a múlt árnyai nem hoznak enyhülést. Nem igaz, hogy még most sem hagynak békén bennünket...– az utazási irodában gondtalan és vidám együttlétet ígértek, de azt nem mondták, hogy annak feltétele a csukott szemmel járás. Biztosan azért volt ilyen olcsó az út... – Anya ezúttal sem kíméletes, Apa viszont a szokott malíciával megjegyzi: ez a katasztrófaturizmus speciális formája, szívem... – A legifjabb si seréknek azonban ez sem probléma, sejtelmük sincs, a történelem mely szeletét kapták útravalóul, indulás előtt még gyorsan felderítik a terepet. Jobbra hószín néni árulja a házi túrós lepényt, mellette gavallér bácsi kerekes kocsiban saját könyvét kínálja: Malenkij robot; odébb a cigányasszony papagája bárkinek, sőt mindenkinek kihúzza a szerencséjét. Ha már így alakult, néhány élelmesebb megélhetési kereskedő profilt vált, legnépszerűbb termék a telefontöltő, a pokróc és az útlevél; ebédre ugorjon be a közeli Mc Global’s-hoz. Ugyan már, akasszon a nyakába fényképezőgépet! Egy jobb napszemüveg, könnyű bőrönd, és máris szívesen látott vendég a távolról érkezett herceg... – a hazaiak elné zően mosolyognak; lám, a Kárpát-medencei találékonyság nem ismer határokat, de nyelvi akadályok ezúttal is korlátozzák az eszmecserét. Tán jobb is... Nincs elég ba junk... – egyik is, másik is megérinti a nya kában lógó amulettet, továbbra is szükségeltetik egy biztos őrangyal; az utazás kritikus pontja következik: hiánytalanul fölkászálódni a vonatra. – Tessék mondani, magyar? – a kalauz hátratolja éltes sisakját, párapelyhek homályosítják szemüvegét, végül megoldja: a jegy érvényes. Nagyon kell figyelnünk, ki a blic celő. A hazai bliccelő, a külföldi bliccelő. A lejárt jeggyel próbálkozó helyi lakos, az érvényes jeggyel oldalgó nem helyi lakos. Lassan tanfolyamot tartunk a kollégáknak, kivel hogyan bánjanak... Anyukaapuka az égre függeszti tekintetét, bármennyire remélték, nem szabadultak meg a problémától, biztos pont a saját házuk táján söprögetni. Egyelőre azonban aléltan hagyják gyermekük személyiségének kibontakozását, végül Anya nem bírja: ha nem veszed le a lábad azonnal az asztalról, elvisz az a sötét, szakállas bácsi... – a kalauz kap az alkalmon, s aki keres, talál: lív dö trén, nekszt sztésön, plíz... – a sötét szakállas nem akarja érteni, miről van szó, vele ellentétben a gyerek marad, fölmászik a kárpitra, hogy jobban lásson, végül két biztonsági ember teszi a dolgát, majd hatalmas puffanás tesz pontot a jelenet végére. – Látod, látod... Aki nem fogad szót... – időben érkezik a nevelés, egy egészségesen formált bömbölés és pár kék folt megteszi hatását, végül csönd, és bámészkodás. A folyosón néhány ismert közéleti arc is feltűnik, majd sietve visszatérnek a fülkék magányába, hogy valamelyik légkondicionált közösségi oldalra feltöltsék élményeiket. Rasztahajú, mandulaszemű, burnuszos, kalapos, vörös szeplős, sánta, szoptatós, egykedvű, festett, sápadt, rövid nadrágos, tündér és krampusz – megannyi színesség; kérdés a szívesség. Az állásfoglalásban ezúttal az utódok sietnek a szülők segítségére, s intéznek némi haladékot, nemzetközi ugrándozásba kezdenek, a kisebbek hovatartozásra való tekintet nélkül nyalókát szopogatnak. A nagyobbacskák csendesen meghúzzák magukat, hangjukat se lehet hallani egész úton; napokkal ezelőtt még ők is önfeledten fogócskáztak egy távoli földrész árnyékában. ●
