Budapest, 2015. (38. évfolyam)
8. szám augusztus - Buza Péter: TÁRGYESET - „A hazáért mindhalálig!”
BUDAPEST 2015 augusztus 2 Dr. Sallay Gergelynek, a Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteménye vezetőjének szívességéből megnevezve: középen (fent és alatta) a Szent László Társaság és Rend lovagkeresztje és jelvénye (csillaga) s az utóbbi miniatűrje, balra lent az Európai Harcosok Keresztje, jobbra lent a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség 25 éves jubileumi emlékérme és szalagsávja, jobbra legalul a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség jelvénye, balra fent egy beazonosíthatatlan magyar katonai emigrációs jelvény – az unoka, Kovács Tibor Sándor kezében Eggenhofer Dezső mérnökkari tartalékos tiszt jól látta a gépeket az útról, ahogy alakzatban távolodnak a Don felé. És azt is, hogy az egyik, jócskán lemaradva, a reptér felett gyors spirálban igyekszik elérni az utazómagasságot. Aztán egy éles íven megbicsaklik, s már dugóhúzóban zuhan lefelé. Megállnak, kiugranak a dzsipből, puszta kézzel, gyalogsági lapáttal próbálják oltani a lángoló roncsot. Horthy István személyi testőre érkezik ro hanva. Sírva ordítja: Édes gazdám! Édes kicsi gazdám! A roncs körül sürgölődők akkor tudják meg, hogy a kormányzóhelyettes az áldozat. A holttest megégett, de a pilóta addigra már halott volt. Egy dróthuzal szelte át a koponyáját a becsapódás pillanatában. A fenti bekezdés szabadon idézett szövege egy sűrűsoros gépirat kivonata. Eggenhofer írta le sokkal később a tragikus eseményeket, megörökítve világháborús szolgálatának emlékezetes mozzanatait. Leírja még – ért hozzá, képzett mérnök –, hogy ezekhez a vadászgépekhez igen nagy gyakorlat kellett. Elsősorban azért, mert utólagos páncélozásuk megváltoztatta a repülési tulajdonságaikat. Nem egyszer előfordult, hogy a bevetésről visszaérkező Héja farra ülve landolt a betonon. A szűk sugarú, gyors spirálban is ezért veszthette egyensúlyát, s a huszonöt alkalom biztosan kevés volt ahhoz, hogy rutinnal helyre lehessen hozni, ami megbomlott. Hogy négyezer méterről ne forduljon halálos dugóhúzóba. „A hazáért mindhalálig!” Buza Péter 1942 augusztus huszadika, hajnali 4 óra 30 perc. Horthy István kormányzóhelyettes már egy fél órája győzködi Jányt az ilovszkojei erdei kifutópálya szélén sétálva, hogy engedje felszállni a közeli körzeti megfigyelőszolgálatra induló repülődandár-rajjal. A hadseregparancsnok szorong. Megígérte a kormányzónak, hogy épségben hazaküldi május óta itt szolgáló fiát. Éppen ma délelőtt utazik majd haza, az esti misén már Budapesten ünnepli Szent Istvánt. És eddig nem volt semmi baj... Horthy Istvánban meg ott fészkelődik a kihívás: most repülne huszonötödször! A bajtársakkal, bevetésen. Pár perccel öt előtt végül beindíthatja a motort, hajnali ötkor felszáll, siet a többiek után. Eggenhofer Dezső mérnökkari tartalékos főhadnagy éppen akkor tart a bázis felé néhányadmagával gépkocsiján. 5 óra 7 perckor hatalmas robajjal becsapódik az erdő szélén a Héja. Tőlük alig húsz méterre. TÁRGYESET fotó: Sebestyén László
