Budapest, 2015. (38. évfolyam)
1. szám január - Holló Szilvia Andrea: Tündérek és kísértetek a palotában
Nézzük végig a házat. Időutazásra invitálom az olvasót. A földszint a vendéglátás színtere volt másfél százada s aztán sok-sok évtizeden át. Északon étteremmel, délen (a mai galéria helyén) kávéházzal. A Vigadó restaurant eredeti öntöttvas oszlopai közül néhány a legutóbbi felújítás került elő. E váratlan lelet szolgált mintául az újonnan kialakított szintek és az új hátsó lépcsőházak oszlopaihoz. Az egykori kávéház festetlen kőoszlopai ellenben arra emlékeztetnek, hogy a háború után ezeket vasbetonköpennyel burkolták, és a termet, éppen a faragott oszlopfők alatt, betonfödémmel félbevágták. A díszlépcsőház fényárban úszik, ám – akárcsak a díszteremben – a most itt függő kandeláberek és csillárok rekonstrukciók. Igaz, Feszl eredeti tervrajzai és archív fotók segítségével készítették el őket. Than Mór és Lotz Károly falképei az idén átadott felújított palotában olyannyira életteliek, hogy felmerül a gyanú, talán ezek sem eredetiek. Szerencsére – bár a háború a lépcsőházat sem kímélte – a restaurátorok több éven át tartó heroikus munkájának eredménye a lenyűgöző látvány. A lépcsőház természetes megvilágítása azonban megszűnt, az oldalfolyosó ablakait az udvarok beépítése után festéssel imitálták, jóllehet az eredeti ablakkereteket a falban megtalálták. Az üvegtető (opeion) fölé emeleteket húztak, így az onnan áradó fény is a rejtett világításnak köszönhető. A díszterem méretei megdöbbentőek, a színek szemet gyönyörködtetőek. Ki gondolná, hogy itt szinte minden rekonstrukció? A mennyezet a második világháborúban leszakadt, a tartó vasgerendák elgörbültek. Az első újjáépítéskor nem az eredeti magasságba tették vissza a zárófödémet, hanem öt méterrel lejjebb készítettek egy prizmás égőkkel teletűzdelt álmennyezetet. Most ismét a régihez közelít a belmagasság, csak a különféle technikai elemeknek kellett némi helyet hagyni. A függőlegesen mozgatható csillárok rekonstrukciója szépen sikerült, és a mennyezet kifestése is a múltat idézi. A címereket könnyen pótolhatták (középen Magyarország, a négy sarokban Erdély, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia), de a Than Mór által megfestett négy folyóallegória (Duna, Tisza, Dráva, Száva) helyét, megfelelő források hiányában, geometrikus mintával töltötték ki. Az 1885 után felhelyezett szobrok másolatai sem kerülhettek vissza a talapzatokra. A főváros képzőművészeti bizottmánya négy táncoló nőalak megmintázására kérte fel a művészeket (Stróbl Alajos, Bezerédi Gyula, Füredi Richárd). A gipszből készült, közel kétméteres alkotások (Csárdás, Menüett, Fandangó, Polonéz) azonban a háborúban megsemmisültek, s mivel nem volt mindről fénykép vagy leírás, négy honfoglaló vezér vette át a hölgyek helyét. Ezek is másolatok, 23 BUDAPEST 2015 január fotó: Hingyi Gábor fotó: Török Máté fotó: Török Máté fotó: Török Máté A díszlépcsőház frízében Tündér Ilona és Árgyélus királyfi története kelt életre „Feszl Frigyes eredeti terve alapján” A díszterem a felújítás végéhez közeledve A díszlépcsőház a míves kandeláberekkel
