Budapest, 2015. (38. évfolyam)
7. szám július - Csontó Sándor: ÖTVEN ÉV - Kaszinótól a Holdudvarig
BUDAPEST 2015 július 11 Fénykor, hanyatlás, feltámadás Ó, régi szép idők, sóhajthatnának fel azok, akik valaha vendégei voltak a sziget szórakozóhelyeinek, vagy feltöltődni jöttek ide. Arany János a tölgyek alatt szeretett pihenni, hova el nem hat város zajából semmi, Krúdy Gyula a szigeti ösvények porában, rétjeiben kereste azoknak a szellemeknek a lábnyomát, akik bizonyosan itt jártak az évek folyamán. Vajon ma mit találnának szépnek egykori otthonukban? A Casino közel százötven éves, viszontagságos története során többször átépült, bővült, s egyáltalán nem előnyére. 1907-ben alakították ki a főbejárati portikusz, oszlopcsarnok két oldalánál a Schlick-féle mintás öntöttvas oszlopokkal ékes, fedett teraszt. Majd az 1930-as évek közepén egy nagyobb modernizálást hajtottak végre, amely végképp eltorzította az épület arányait. Ekkortól nevezték Casinónak, s települt egyik oldalszárnyába a szigeti rendőrség is. 1945. január 19-én hajnalban a szovjet csapatok partra szálltak a Margitsziget északi csücskén, és befészkelték magukat az akkor még félkész Árpád híd betonépítményei közé. Weller SS-Sturmbann führer, aki a Casino épületében ütötte fel a hadiszállását, azonnal szervezni kezdte az ellentámadást, alig 140 főből és négy lövegből álló tüzérséggel. A következő napokban sorozatos összecsapások folytak, s csak 28-a – ekkor már a vendéglő épületénél és a lovaspólópálya szélénél dúlt a harc – délutánján adta fel a német és magyar katonaság a hídfőállást – írta meg Ungváry Krisztián Budapest ostro ma c. könyvében. Az épület kecses tornyából csak az odavezető csigalépcső maradt fenn, az árkádíves portikuszt lemezburkolatok takarják, a vakolat architektúra bánatában lepotyogott magától. Az a csoda, hogy nem járt úgy az ötvenes években, mint szigeti szomszédai, akiket szinte kivétel nélkül lebontottak a felújítás helyett. Talán az mentette meg a pusztulástól, hogy nem maradt más szórakozóhely, ahol megpihenhettek volna a szigetre kiránduló városiak. Második fénykorát a 70-es, 80-as években élte. A Belvárosi Vendéglátó Vállalat fennhatósága alá tartozott, a kor fogalmai szerint jó konyhájú éttermet és presz szó-bisztrót üzemeltettek, ráadásként a színpad változatos műsort kínált. Bosznai Istvánné, Zita 1971-ben, rögtön érettségi után itt helyezkedett el, mint pincér. Elmondása szerint a cégnél odafigyeltek a helyre és mindennek megadták a módját. Szeretett ezen a placcon dolgozni, szakmailag is sokat tanulhatott, jó közönség járt ide, és persze jól jött a jatt. A felszolgálók számára külön ruhát csináltattak: fűzős cipő, bordó szoknya, almazöld felső. Blokkra, felírással végezte a munkáját elöl a presszórészen, ahol a sütemény, fagylalt, kávé, üdítő, sör kvintett vitte a prímet. Hátul óriási konyha és előkészítő helyiség volt – teherautóval belehetett hajtani –, akkora hűtőkamrákkal, hogy a fél ökör elfért benne, amit aztán egyben meg is sütöttek. Az épület oldalán pavilonsort létesítettek, itt pihentek a főnökök, itt kalkulált a bérszámfejtés és vagy egy tucat ember, aki inkább a lábát lógatta. Halmi Gábor , a pesti éjszakai élet fenegyereke, a „haknikirály” szervezte ide az ORI keretében a táncos-zenés revüműsorokat, esztrád-esteket. Segítője Oláh Gábor (Breki) ügyelő, néptáncos és rendező mesélte: – Nagyon nagy élet volt ott akkor! A kor legnagyobb aktuális sztárjai, énekesei és zenekarai léptek fel a Casino színpadán. – Pél dául az Operettszínház művészei és tánckara, Kovács Zsuzsa, Farkas Bálint, Németh Sándor, mert kellett a mellékes kereset. Rendszeresen fellépett és vendégként is járt ide Bessenyei Ferenc . A zenészek közül a Wanderers, az Atlantis együttes Kovács Kati, Németh Lehel, Koós János és a kezdő, aranytorkú Jimmy is. Mensáros László, egyik legnagyobb színészegyéni ségünk politikai elhallgattatása idején egy ideig szintén pincérként dolgozott e helyen. – „Nyugodtan adj borravalót, abból élek – recsegte szégyentől égő tekintetemre a margitszigeti Casino teraszán, elém téve a korsó sört” – olvastuk Götz Béla díszlet tervező visszaemlékezésében. Napnyugtától a hold keltéig 1992-ben a BVV számos jól menő vendéglátóhelyet privatizált a Taverna Rt.-be, így a margitszigetit is. Finoman fogalmazva is érdekes dolgok történtek akkoriban: az újkapitalista gründolási lázban törvényt kijátszva és jogot felrúgva szerzett földet, vagyont, házat, fél utcát az ügyeskedőbbje. Egyesek sokat markoltak, és azóta még többet. A Kaszinó épülete is többször cserélt gazdát, bár alatta a telek egészen tavalyelőttig a XIII. kerületé volt. (A háromfős népszavazás eredményétől függetlenül – és a tiltakozások ellenére – a Fővárosi Önkormányzat 2013 szeptemberében jóváhagyta a Margitsziget átadás-átvételi eljárásának menetét, amely azt jelentette, hogy de facto megalakult Budapest XXIV. kerülete.) A kilencvenes évek közepére a Kaszinó kifulladt. Ebben szerepet játszott a gazdaság általános romlása, a megváltozott közönségigény, a szórakozási lehetőségek áttevődése és a vendéglátásban a funkcionális fogyasztás elterjedése. Úgy tűnt, ebből a helyzetből már nem lehet felállni, és a teljes összeomlás vár az építményre. Évekig az idős Jani bácsi – régebben alkalmazott volt ő is –, őrizte a helyet a vandáloktól három nagy testű kutyával, akik majdnem őt tépték szét egy szerencsétlen alkalommal. 2006 nyarán a romkocsmák terén már tapasztalatot szerzett és bizonyított Tíz Évszak Kft. fantáziát látott a lepukkant romhalmazban, és bérlőként több tízmillió forintot áldoztak a felújításra. A diplomás bölcsészek csapata Bosznai Tibor vezeté sével – nem esett messze az alma – megnyitotta a Holdudvart, egy hamisítatlan nyári szórakozóhelyet a sziget árnyas fái alatt. Egyúttal felkérték a Dinamo Építészcsoport Kft-t, hogy tervezzék meg a teljes rekonstrukciót. 2011-re végezni akartak a vendéglő megújításával, az eredeti állapotot a mai igényeknek megfelelő módosításokkal visszaállítva. Az építészek szerint viszont napjaink konyhatechnológiájának nem felel meg az eredeti épületkontúr által meghatározott térrendszer, így a későbbi toldalékok egy részének megtartását javasolták. Ezek azonban az Ybl-féle architektúrától élesen eltérő karaktert adnának. Sajnos a ma napig is patthelyzet áll fenn, érdemi előrelépés nem történt. A Holdudvar egyszerre működik étteremként, mulatóhelyként, galériaként és kertmoziként: ez a város egyik legsokoldalúbb találkozóhelye. Bosznaiék nagy érdeme, hogy életet leheltek a Kaszinóba, amelyben mindenki megtalálhatja a számára igényes és tartalmas időtöltéshez szükséges programot. A fővárosnak komoly elképzelései vannak a szigettel: az eddig felújított szökőkút, víztorony és a szabadtéri színpad mellett a csaknem 25,8 milliárd forintba kerülő fejlesztési terv keretén belül 2016-ig teljesen újracsatornázzák majd a szigetet, továbbfejlesztik a Palatinus strandot, a MAC pályát, a vadasparkot és az UTE Dózsa teniszstadiont, megújul a japánkert, illetve kétsávos lesz futópálya, és renoválják az 1934-ben átadott Sirály csónakházat is. De mi lesz a sorsa a Kaszinónak? ● Lapzártakor érkezett a hír: az épületet tulajdonló cég a közelmúltban gazdát cserélt. Reméljük, Ybl mester sok vihart látott remeke megszépül, és a népszerű Holdudvar is közmegelégedésre működik tovább.
