Budapest, 2015. (38. évfolyam)
1. szám január - Somogyi Krisztina: TREFORT-KERT - Emlékhely − személyes közelségben
tipográfiai szint, de legalább olyan meghatározó design döntés, mint az emlékmű téri meghatározása vagy az anyag megválasztása. Polgárdi Ákos tervezőgrafikus a team részeként jutott el a végleges megoldásig. A számítógépes programok által felkínált betűtípusok sokaságát természetes adottságként fogadó olvasó számára talán kevésbé érthető, hogy a betűtervezés miért igényel hosszú hónapokat (éveket is akár), de a kortárs tipográfiában jártas szakértő számára a feladat komplexitása és az idő rövidsége nem szorul magyarázatra. „Eléggé világos krité riumaink voltak, speciális helyzetről van itt szó. Mivel nem sík felületre kellett tervezni, inkább a klasszikus kőfaragáshoz állt közel a feladat. A fémbe való bevésés jellegzetes problémákkal állított minket szembe. Nincsenek kisbetűk a karakterkészletben, mert homogén betűképet kívántunk létrehozni. Stencilesített betűt választottam, hogy minél kevesebb szárkapcsolódás legyen, azaz ne süljön be a betű, tehát ne jöjjön létre olyan hangsúlyos szürke folt, amely felbolygatná a betű arányrendszerét. Fontos, hogy ez egy monoline betű, azaz a vonalvastagság egyforma, bárhol is metsszük el a betűtestet, ami még a geometrikus groteszk betűk esetében sem mindig jellemző. A betűszárak bizonyos karaktereknél szét vannak kissé húzva, ez is azt a célt szolgálja, hogy minél kisebbek legyenek a bezárt betűközökben a torzulások. Mindez azzal is összefügg, hogy elsőként beütőszerszámokkal vittük volna fel a felületre a szöveget, de nem voltak szépek a próbadarabok. Számos kísérlet után a CNC-marás technológiája bizonyult meggyőzőnek, ezzel tudtuk megoldani a 6 mm magasságú 0.8 mm vonalvastagságú betűk bronz felületen történő előállítását.” Az alkotás szellemének lényege jól megérthető a körúti épület belső sarkára került feliratból. Ott, az átfordulásnál ugyanis a fuga belső, habarcs-síkjáról kissé kijjebb, a tégla síkjába kerül át, a betű pedig a véset helyett domborúvá válik. A bronzcsík mellett haladó ember figyelme akkora már hozzászokik a konzekvens vizuális nyelvhez, minden apró változás feltűnik, jelentést érezni benne. Nem véletlenül. A művet definiáló, az értelmezést segítő egyszerű mondat magyarul, angolul és Braille-írással jelenik meg. „Az egyetem mindazon polgárai emlékére, akik a zsidótörvények, a vészkorszak, a második világháború áldozatául estek. ELTE, 2014” Rövid, tényszerű állítás. Az emlékművet létrehozók szerint nem volt könnyű megfogalmazni. Értelmezhetjük ezt tágabban is: hetven év kellett hozzá. ● 21 BUDAPEST 2015 január Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara A bronz csík mostanság még sárgán világít, kiviláglik, esti fényben Jel a kertben. Alkotók: Bujdosó Ildikó, Fajcsák Dénes, Lukács Eszter, Szigeti Nóra, Róth János, Szabó Levente építészek, Polgárdi Ákos grafikusművész fotó: Farkas Albert
