Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Tandori Dezső: „Barátaim a fűben, Barátaim a fűben” - Zappe László: A haza reménytelen ügye
BUDAPEST 2015 május 28 VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB Kis híján negyedszázada, 1991 koranyarán, Kaposváron Mohácsi János fergeteges rendszerváltás-paródiát rendezett Friedrich Dürrenmatt A nagy Romulus című „történelmietlen történelmi komédiájából”. Minden mondatából az akkori korra lehetett ismerni. A svájci író darabjának szellemessége abból az alapgondolatból fakad, hogy az utolsó római császár történelmi feladatának véli Róma elpusztítását. Büntetni kívánja a véres, erőszakos hódításokon alapuló birodalmat. Azért lett császár, hogy betölthesse ezt a történelmi küldetést, hogy semmittevésével tönkretegye, s végül kiszolgáltassa országát a feltartóztathatatlanul előretörő germánoknak. Ám furcsa viselkedését, amellyel elodáz, halogat, és ha kell, megakadályoz minden próbálkozást a haza megmentésére, s amelyet sem környezete, sem a nézők nem tudnak másnak betudni, mint kóros lustaságnak, tompultságnak, esetleg végletes cinizmusnak, csak az utolsó jelenetben magyarázza meg. Akkor, amikor a hódító germán vezérről, Odoakerről is kiderül, hogy pusztán belpolitikai kényszerből, a népében, seregében túltengő hazafias indulatok leszerelése végett hódít, és csak azért csörtetett Rómáig, hogy behódoljon Romulusnak, aki megszabadíthatná alattvalói túlbuzgalmától. Így végül mindketten csalódnak, a történelem iszonyatait nem lehet kijátszani, megelőzni, eltéríteni. A formátumos katasztrófapolitika fikciója alkalmas tükörnek bizonyult akkor, hogy korábbi néhány esztendő eseményeire ismerjünk. Most a Kaposvári Egyetemen 2010-ben alakult K2 társulat vette elő Dürrenmatt művét. Létrehozói, vezetői, előadásaik rendezői, Benkó Bence és Fábián Péter akkoriban legföljebb óvodások lehettek, vagy még azok se. De mára remekül elsajátították a Mohácsi-módszert. Roppant szorgalommal és sokszor remek eredménnyel alkalmazzák korunkra a klasszikus meg a nem is annyira klasszikus alkotásokat. A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER A HAZA REMÉNYTELEN ÜGYE Zappe László Tandori Dezső: „Barátaim a fűben, Barátaim a fűben” 1996. május 1. Újra Alíznál Valahol erre nyugszol – Már magad se tudod, hol: Nincs semmi ellene, Mit tudnod kellene. Itt minden ellenem van, Azzal is, ha velem van: Nem törődöm vele? Ez meg ő ellene. Rézsűből, barna útból Kezd kinőni a tyúkhúr, Mindenek egyszerűje, Derűje és terűje. Kijöttem ide hozzád, Már nincs kit-mit: ha hoznák Tört madárvoltodat, Mint rég, nem holtodat, Ami lett. S mi lett volna. Nem érzek. Ez a dolga (Ennek). Ezek szerint. A Föld fűvel kering, Veletek, porotokkal, A tabáni hegyoldal. Elmélyedés a föld, Ízekig körbetölt Ott, hol soha se voltál: „Körötted-lét”. Körüljár A nálam-már-valóbb. Ez ma gondolatod. Itt végre újra sírok, Mert végre újra bírok. Megyek. Ma végre: voltál Nekem. Ez körbepólyál. Végtelen egyedüllét Parazsa kicsi füstjét A hideg levegőbe: Cigarettám erőre Kapva a levegőbe Kanyarítja, belőle Madár-alak, csalul Szürkéllve, alakul. Ez így igaz, de mi Fű lenne valami Oly feltétele-kezdet, Hogy ne pusztulni kezdjek, Csak múljon el az éj Velem. Semmi beszély Ne kezdődjék el reggel, Ahogy épp-hallgatott-el Este, hogy elsodort Valami, mint a port, Füves erózió Rézsűje volna jó, Ne kéne semmi másra, Erre a túlhalásra, Ne vihetne haza Nap szaka, éj szaka: Lennénk a fű maga, Két fűmag távola, Elszállva kétfelé: És szívünk értené. Megj.: Köszönettel e vers Nekik, akik októberi Kamra-estemen ott voltak, akikkel jól voltam ott, és ez újra – ha csak átmenet is – „előszabadított”. BUDAPEST PLUSZ À LA CARTE BUDAPEST PLUSZ À LA CARTE
