Budapest, 2015. (38. évfolyam)

5. szám május - Simplicissimus Budapestje

emelvényt szintén e feliratok tarkították. Legalább 25,000 ember gyűlt itt össze, és e nagy tömeg kiszámított rendben foglalta el helyét, semmi tolongás sem volt. Mindenki tudta, hová kell állania. A rendezők még arról is gondoskodtak, hogy a tömeg közt utak maradjanak, a később érkező csapatok számára. A zenekarok fölváltva játszották a Rákóczit, a Marseillaiset, és egyéb dalokat. A gyűlés maga rövid volt. Dr. Csillag Zsigmond, a munkás mozgalmak egyik vezetője, fejtegette a nap jelentőségét s elmondta, hogy a munkás meg van fosztva attól, hogy a törvényhozásra befolyjon, de joga van követelni, hogy azok védjék meg, kik a törvényt alkotják. A munkások az állam leghasznosabb tagjai, meg kell tehát őket védeni. Ezt sürgeti a határozati javaslat is: fogadják el. – Német szónokok is beszéltek, de csak röviden és nyugodtan. Egy óra alatt véget ért a gyűlés, s a nagy tömeg ugyanabban a katonás rendben hagyta oda a ligetet, mint a hogy jött. Nem történt a legkisebb rendetlenség sem.” A Gozsdu udvar reggel 7-kor

Simplicissimus emlékeiben még élénken él a régi, elhagyatott, félig romos Gozsdu udvar. 1992-ben egy kanadai folyóiratnak írt is róla egy fényképekkel dúsan illusztrált portrét, mint afféle Budapest-jelképről. Akkoriban több ötvös is működött benne. És különösen megragadó volt, hogy az egyik repkénnyel befuttatott udvaron az egyik földszinti lakó elkerített néhány négyzetmétert, és a kerítése elé kitett egy pirosra festett lécekből tákolt feliratot: „No parking!” De hogy hogy nem, majdnem mindig parkolt a felirat előtt egy autó. Még az is lehet, hogy az a sajátja volt. A szerző azt is megemlítette a cikkben, hogy van a helyben valami középkoriasan félelmetes, Hauff-mesébe illő, főleg amiatt, hogy középen az udvarok láncolata megtörik – egy idő után az ember, ha visszanéz, nem tudja honnét jött. És az is szerepelt a cikkben, hogy gyakran választják az udvart helyszínnek külföldi forgatócsoportok.

A kétezres évek elején aztán az udvar évekre bezárt, majd szépen renoválva újra kinyitott, de elhagyatott volt, a földszinti boltoknak nem akadt bérlője. A hírek arról szóltak, hogy a lakások értékesítése jól ment, főleg ír és dél-amerikai kisbefektetők vitték őket, mint a cukrot. Aztán lecsapott a válság, és azt lehetett hallani, hogy a sok kisbefektető egyszerre került nehéz helyzetbe, kezdték nem fizetni a közös költséget – egy nap kikapcsolták a villanyt a házakban, és azok szívtak, akik éppenséggel rendben fizettek.

2012-ben hirtelen minden megváltozott. Kinyitott az első romkocsma fecske, a Spiler. Vagyis hogy ez nem igazi romkocsma (erről már volt szó ezeken a hasábokon), hanem ún. romkocsma 2.0, esztétikája ugyan a romkocsmákból fakad, de tiszta új, csillogó minden, és inkább a régi és az új érdekes kombinációja uralja a tereket. Aztán jött a többi vendéglátó hely, először csak a Király utcai oldalon. De ahogy fogytak az üzlethelyiségek, a megelevenedett helyek foltja ellenállhatatlanul kezdett kiterjedni a Dob utca irányába. Ma már alig van üres helyiség.

Na de mit keres itt Simplicissimus reggel 7-kor?

Az az igazság, hogy ezt a megelevenedést ő mintegy alulnézetben látta. Öt éve már, hogy hetente háromszor (szigorúan mindig korán reggel) ide, a Holmes Place sportközpontba jár, kedvenc gimnáziumi osztálytársával, Kosarassal, aki hivatali autójával hozza-viszi őt. A nagy megelevenedés után egy évvel járt erre először este: el volt képedve, hogy mennyi ember van itt esténként. Pedig csak este 8 körül járt az idő – és az még nem is a csúcs.

Hogy milyen a Gozsdu udvar reggel 7-kor? Nem, nem teljesen kihalt. A söprésen szemlátomást már túlesett a környék. Ilyenkor locsolnak. Minden egyes reggel. És néha (talán hetente egyszer) más módon tisztogatják a kövezetet. Csak második alkalommal jöttem rá arra, hogy mit csinál a kövezetre boruló, apró mozdulatokat végző hatvanas férfi. Nem fogják elhinni: a rágógumikat távolítja el egyenként. Szerszáma ehhez a spakli. De még egy eszközt használ, egy speciális gázégőt. A gimiben a kémia laborban ezt Bunsen égőnek neveztük, de ez kisebb annál. Szóval felmelegíti a kiszáradt gumit, mert akkor nyilván visszanyer valamit a rugalmasságából. Amióta ezt láttam, pokol az életem, Mindenütt feltűnik a városban elhajított, már kilapult és megfeketedett rágógumik óriási száma. Különösen a 4/6-os villamos megállóiban. Utálom ezeket a fekete foltokat. De mit lehetne tenni? Indítsak Facebook-mozgalmat, hogy kikényszerítsem a várostól, foglalkozzon a dologgal? (Amikor azt sem tudtam elérni, hogy visszaállítsák azt a pofonegyszerű dolgot, hogy az éves BKV bérletet egy szelvényen lehessen megvenni, ne pedig 12 darabban...) Vagy az lenne a megoldás, ami Szingapúrban? Ott betiltották az utcai rágógumizást.

17