Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Fisli Éva: FÉNYIRDA - Schwanner Endre színházában
27 BUDAPEST 2015 április Schwanner Endre 1928-ban született, gyermekkorát a pesti Baross utcában töltötte, a bencéseknél érettségizett 1946-ban. Textiltechnikusnak készült, katonaként rádiótechnikával foglalkozott, később fotósként a motorsport fényképezésében szerezte a szakmai rutint, majd évekig mezőgazdasági kutatóintézetek számára fotózott. Az 1960-as évektől komolyzenei hangversenyek, hazai és híres külföldi előadóművészek, tánc- és színházi előadások, illetve próbafolyamatok, azaz a színpadi művek születése is témája a fényképeinek. Rendkívül igényes kidolgozású, technikailag tökéletes felvételeit több kiállítás mutatta be, így a dzsessz mestereinek, Mensáros László színművész és barát arcának, kezének kifejező pillanatait, fotós kollégák megragadó portréit őrzi emlékezetünk. Schwanner szenvedéllyel fotografált, csak azt, és úgy, amit és ahogy szeretett. Közben a fotográfia új útjait is kereste a társaival a Nadar Stúdióban, rendszeresen publikált a régi Fotó és a Fotóművészet hasábjain. 1968 óta csaknem száz szakmai cikke jelent meg. A fotótechnika mesteréről van szó, akitől a múlt század utolsó negyedében fényképészgenerációk tanulhattak. Ahogy azonban 1999-ben írták róla: „Ez az egyszemélyes tudományos-művészeti intézmény... teljesen és elvitathatatlanul kétszemélyes.” Miközben ugyanis Schwanner Endre a fotográfiának, felesége, Ágnes neki szentelte életét. Kettejük életművének, családi gyűjteményeinek darabjai kerültek 2011-ben a Nemzeti Múzeumba. Nekik hála nemcsak a fotótörténet 20. századi műhelyeinek, képző-, zene- és színházművészeti életének forrásértékű felvételei, kutatható könyvek és albumok, ritkaságszámba menő fotótechnikai eszközök, hanem a Tisza-családdal való kapcsolatból származó iratok, dokumentumok is kerültek a Nemzeti Múzeumhoz. A Múzeum több tára is részesült tehát e gazdag életút során felhalmozódott értékekből. Így az Éremtár gyűjteményébe került a két világháború közötti Magyarország egy sajátos, nemzetközi következményekkel járó eseményének emléke: egy hamis frank, melyből ma csupán két másik példány ismeretes a világon. A harmadik a Schwanner Endre által nekünk ajándékozott darab, melynek hitelességére, illetve eredetére nézve különös jelentőségű, hogy Rakovszky Iván, egykori belügyminiszter környezetéből való. 2011-ben Schwanner Endre Balogh Rudolf-díjas fotóművész, a fényképezés technikai-műszaki vonatkozásai elismerten egyik legjobb hazai szakértője, a szerzői jogokkal együtt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta életművét, mintegy százezer negatívot, valamint több száz pozitív nagyítást és számos fotótechnikai eszközt. Az André Kertész Retrospektív kísérőkiállításának, a Kertész-képeknek a molinóján már az ő felvétele szerepelt az év őszén, és neki köszönhető az is, hogy a korábbi Kertész-látogatásokról és tárlatokról is mutathattunk be felvételeket a Nemzeti Múzeum időszaki tárlatán. A nagyon is kézzel fogható, Múzeumnak adományozott értékes műtárgyak mellett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Schwanner Endrének hála egy olyan negatívszkenner is gazdagítja immár a Fényképtár gyűjteményét, aminek köszönhetően a muzeológusok sokkal gyorsabban haladhatnak a negatívok feldolgozásával és kiállításaink előkészítésével, mint korábban. Nem lehet nem észrevenni ebben az egyszerű tényben a jelképességet; azt tudniillik, hogy Schwanner Endre saját életútja a magyar fotótörténet része, nem csupán egyéni pálya, hanem más pályák előmozdítója is. (Elhangzott a Magyar Nemzeti Múzeumban a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából, 2014. november 25-én) Tükrözések Mensáros László és Bálint András Gyurkovics Tibor Az Isten nem szerencsejátékos című darabjának jeleneteiben (1976) Mensáros László és Bálint András az öltözőben, a tükörben a fotós, Schwanner Endre (1976)
