Budapest, 2015. (38. évfolyam)

4. szám április - Kádár József: TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA - Nagy, nagyobb, Újlaki

Andor Endre (1906–1945) néven vonult be az irodalomtörténetbe, és Óbuda híres szü­lötteinek sorába.” A téglagyárak állandó jelleggel ki van­nak téve a leégés veszélyének: „1911 má ­jus havában óbudai gyárunkban tűz ütött ki, minek következtében tetőcserépgyárunknak az a szárnya, melyet 1898-ben építettünk a lángok martaléka lett. A gyártelepet sikerült ugyan fokozott munka révén a technika leg­újabb berendezéseivel ellátva újra felépíte­ni. A kártérítés, melyet a biztosító »elma­radt haszon megtérítése« címén nyújtott, kárunkat javarészben fedezte.” (Hogy mik voltak akkor!?) A vállalat életében új korszakot jelentett az 1928. június 23-án megtartott rendkívü­li, egyesülési közgyűlés, mely szerint „a társulat összes aktíváival és passzíváival a Nagybátonyi Szénbánya Rt. budapesti be­jegyzett cégbe beolvad. „Az egyesített üzem 3 osztályra tagozva végzi működését, és pe­dig 1. Újlaki építőanyag-osztály, 2. Kotrá­si- és cementáru osztály, 3. Szén-osztály.” A vállalat neve immár „Nagybátony-Új­laki” Egyesült Iparművek R.T. Házak a telepek helyén A két világháború közötti időben Európa­szerte kísérletek folytak az új igényeknek megfelelő új építési anyagokkal. Szabvá­nyos lett a kisméretű tégla, sokféle üreges termék, új födémelem is született. A csere­pek közül az „emeltszélű” szalagcserepet, és az új, Fodor-félét is gyártották. De újabb tűzeset puszított a nagyválla­latnál. 1941. december 1-én kelt a közle­mény: „sajnálattal kell bejelentenünk, hogy november hó 25-én éjjel óbudai cserépgyá­runk VIII.-as műszárítója ismeretlen okból kigyulladt, és a mintegy 100 m hosszú, és három emelet magas építmény teljesen le­égett. A kár összege előreláthatólag 1 mil­lió P. körül forog.” A szárítót újjá kívánták építeni. Mivel a Főváros a belső-óbudai téglagyárakat már a ’20-as évek óta ki akarta telepíteni, csak úgy adtak engedélyt, hogy az épületet 1952-ig le­bontják, eltakarítják. Ennyi idő alatt viszont a beruházás nem térült volna meg. Végül a fennmaradás majdani meghosszabbításában állapodtak meg. A második világháború súlyos károkat oko­zott az üzemekben. Az 1948. március 26-án megjelent, 1948. évi XXV. tc. alapján a válla­lat valamennyi gyárát, üzemét és vállalkozá­sát államosították. Az Újlakiról leválasztották távolabb fekvő és más ipari egységeit, végül Újlaki Téglagyár néven tizenegy környező téglagyárat összefogó, irányító üzemmé szer­vezték át. 1953-ban leállították az alsó gyá­rat. Területén, a Vörösvári út mellett 1958-ra megépült az orvosi rendelőintézet, déli részén pedig 1964-re a „kísérleti lakótelep”. További területeit a ’70-es években iskola és paneles lakótelep foglalta el. A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparmű­vek R.T. vezetői az 1941-es tűz után a fölső gyár újjáépítendő kemencéjét még harminc évig kívánták üzemeltetni. A változó tör­ténelem végül nekik adott igazat. A gyár 1973-ig szolgálta ki a magyar építőipart. ● 20 BUDAPEST 2015 április A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek R.T. márkajele Az előkészítő-présház, és az újjáépített VIII. kemence-műszárító épülete az agyagbeszállító hídról 1973-ban Kézi rakodás Cserépberakás a kemencébe A Péterhegyi téglagyár

Next

/
Thumbnails
Contents