Budapest, 2015. (38. évfolyam)

4. szám április - Kádár József: TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA - Nagy, nagyobb, Újlaki

A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparmű­vek R.T. Óbuda legnagyobb, igen sokszínű téglaipari vállalata volt. Főtelepe a Szent Margit Kórház északi oldala mellett feküdt, és a hegyoldali Remetehegyi úttól a Vö­rösvári út mellett álló kis házakig terjedt. Magának a gyárnak a története is száz év­nél hosszabb időt fog át, de már 1737-ben Zichy Péter özvegye, Bercsényi Zsuzsanna grófnő – az óbudai uradalom birtokosa – alapított téglavetőt a „kiscelli” kegyszobor másolatát őrző kápolna dombjának tövé­ben, s készítette a GSB, CNZ, majd CEB, és CEZ jelű téglákat és cserepeket. A család következő generációját képvi­selő gróf Zichy Miklós özvegye 1766-ban adta el az uradalmat a Kamarának, amely 1848-ig volt Óbuda városának is a birto­kosa. Óbuda ebben az időben mezőváros, a téglavető termékeit az OB – Oppidum Budensis – betűkkel jelölték. Egy fölső, egy alsó A Buda török alóli felszabadulása után a terület északi részén – mely a mai Nagy­szombat utcáig terjedt – a Szépvölgy tövénél Neustift–Újlak néven új település alakult ki. S ott, ahol a Bécs felé vivő országút el­hagyta Óbudát, már 1741 óta Hörger Antal mészégető és téglavető üzeme működött, amely Schröff Bernát után a régi budai gyá­rakat is birtokló Jálics Kristóf, később pedig a Kunwald család tulajdona lett. Ezt vásá ­rolta meg aztán – a közeli hegyoldalakon lévő, harmincezer négyszögöl kiterjedésű kőbányákkal együtt – az 1869-ben megala­kult Újlaki Tégla és Mészégető Rt. Az Újlaki itt, és a Bécsi út másik oldalán a Pacsirtamező utcáig terjedően – az „alsó” és „fölső” gyárban – nagy tégla-, cserép- és mészégető telepet alakított ki. A század végére a téglagyártást áthelyezték az óbu­dai, akkor még „kamarai” téglavetőbe. (Az 1900-as évek elején az alsó gyár területét parcellázták, és a telkeket eladták. A fölső gyár helyén pedig 1927-re megépültek a ma ismert Nagyszombat utcai „városi házak”.) Az Újlaki Igazgatósága alig több mint egy évtizeddel később – a kiegyezés utáni konjunktúrának köszönhetően – tovább terjeszkedett, bejelentve a közgyűlésnek, hogy „az óbudai kis állami téglagyár, me ­lyet sok év óta bérben bírtunk, 1888. év vége felé eladatott, és hogy mi társaságunk érde­kében jónak láttuk azt a társaság nevében megszerezni.” De Óbudán, a kamarai téglavető szom­szédságában 1868-tól 1874-ig Ofner Verei­nigte Brennerei, majd 1890-ig Első Óbudai téglagyár néven működött egy másik tég­lavető is, melyet 1891-ben vettek meg. To­vábbá a cég tulajdonolta Prohászka Ignác ét, mely a Duna-parton működött. A nagy mennyiségű tégla gyártásához hely kellett, ezért a század végére meg­szerezték a Bécsi út jobb oldalán elterülő mezőgazdasági területet, egészen a Vörös­vári úti telkekig. Ezzel itt is kialakult a „fölső” és „alsó” rendszer. A fölső gyárban a cserépgyártás, az alsóban a nagy szárítószíneket igénylő téglagyártás folyt. A cserepek közül to­vábbfejlesztették a Wienerberger-féle pré­selt terméktípust, a szalagcserepek közül gyártották a Stadlert és a saját, öt-bordás hódfarkút. A gyarapodás a 20. században is folyta­tódott. 1906-ban pedig megvették a Péter­hegy oldalában épült új cserépgyártó üze­met, majd a következő évben a szomszédos Péterhegyi Tégla Ipar telepet, ahol 1912-ben palagyárat létesítettek. De gyártottak gyárkémény-téglákat, és idomtéglákat is. 1926-ban beolvadt a vállalkozásba a (Pest) Szentlőrinci István téglagyár, melynek má­sik telepe a Pilismarót melletti Basaharcon üzemelt. A kocsma mögött... A téglagyárak a 19. század végén a Hoff­mann-féle kemencékben már az évszakok­tól függetlenül tudták égetni a termékeiket. A téli égetésekhez viszont a nyári időszak­ban jelentős nyersáru-készletet kellett fel­halmozni. Szükséges volt tehát egy állan­dó, de bővíthető munkáslétszámra, ezért a téglagyárak telepükön belül, vagy a közel­ben munkás-lakótelepeket is létesítettek. Ez magával hozta valamilyen vegyesbolt, kantin fenntartását is. „Az Újlaki Tégla ­gyár kocsmája mögötti kétszobás, apró la­kásban jött világra egy gyermek, aki Gelléri Nagy, nagyobb, Újlaki Kádár József 1737-ben kezdődött és 1973-ban – több mint két és negyed évszázad telt el közben – ért véget a történelmi Óbuda téglagyártásának története. Amely színes és változatos előzmények után a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek R. T. működése idején jutott el fénykoráig. S ez a korszak is átér mintegy száz évet. Ha másért nem, már ezért érdemes mélyebben is belenézni az idő kútjába. Hát még ha tudjuk, terjedelmes telepeinek, üzemeinek helyén azóta fölépült egy fél kerületnyi város. 18 BUDAPEST 2015 április TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA Prospektusuk egy oldala (1910 körül) A gyár Óbudán, 1930 körül

Next

/
Thumbnails
Contents