Budapest, 2015. (38. évfolyam)

4. szám április - Elek Lenke: Édes (fővárosi) anyanyelvünk

hogy egyenként tudjuk, hogy a szavak mit jelentenek, de a szóösszetétel egy egészen új dologra utalhat. Ilyen például, amire a közelmúltban leltem: juhfark-centrum. Atyavilág, ez mi? Nos, a Somló-hegyen – főleg ott – termett, különleges szőlőfajtá­ból készített borok afféle gyűjtő áruháza. A szleng többnyire szabados, sokszor trágár – éppen abból következően, hogy „nem hivatalos”. Gyakran vendégeskedik az argónál, az al- és félvilág nyelvezeténél, és olykor beépül a köznyelvbe is. Mire el­érne a média világába, szerencsére sokszor idejét múlja és elhal, máskor viszont ép­pen a média, főként a televízió kapja fel. Ilyen szó például a dubajozni, amely, ha valaki nem tudná, azt jelenti, hogy köny ­nyű erkölcsű fiatal nők nem mindig köny ­nyű testi munkával pénzt keresni járnak a Közel-Keletre. Az eredetforrás ezúttal a bulvár és a köré mesterségesen – a reklá­mok érdekében – kiépített, nem egyszer szánalmas valóságshow és celebvilág. Nem viszlek magammal az élő showba! A minap egy fiatal budapesti anyuka szájá­ból hallottam, amint kiskamasz gyerekére ily módon pirított rá: ha rossz leszel, nem viszlek magammal az élő showba! A cse­mete rögtön értette, miről van szó. A tévé elődje, a mozi sokat tett egyéb­ként a régi nagyvárosi szleng megörökíté­séért. A harmincas-negyvenes évek magyar filmjei – egy alkotáson belül – tökéletesen ábrázolják az akkori budapesti nyelvi ré­tegeket. Más szavakat használ Mimi, a fél­világi bártáncosnő – Pá, kis aranyom, pá – másképp beszél a főkomornyik, a mérnök és a vidékről felkerült szakácsné, de azért nagyjából értik egymást. A nyelvet nem kell félteni – mondják sokan. De óvni sem árt. Sőt, sokszor ér­telmezni sem fölösleges. Ha a Google-ban rákattintunk a szleng szóra, egész szótár tárul elénk. Az ebben szereplő kifejezé­sek egy részét még a budapestiek közül sem mindenki ismeri, a rétegeződés te­hát folytatódik. Külön fejezetet (sőt, több kötetes tanul­mányt) érdemelne a közösségi oldalak szó­használata, amely mintha a mobiltelefonok sms világát képezné le. Itt nem létezik a hogy szó, csak a h, és sokszor egy-egy ba­ráti társaság alakít ki saját csoportnyelvet. Persze ez sem újdonság, a Pál utcai fiúk is másképp váltottak szót egymással, mint mondjuk a Vág utcaiak – csak éppen nem a virtuális valóságban, hanem a grundon tették... ● 13 BUDAPEST 2015 április

Next

/
Thumbnails
Contents