Budapest, 2014. (37. évfolyam)

3. szám március - Somogyi Krisztina: A NÉGYES - Kezdjük a végénél!

Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Az infrastrukturális beruházások mindig nagy hatással vannak a környezetre, a mai városokban egyre nagyobb teret foglalnak el a közlekedést szolgáló felületek. Sokáig pusztán mérnöki munkaként volt szokás gondolni rájuk, de a létrejövő terek mi­nősége érdekében ma az a jellemző, hogy építészek, tájtervezők és designerek is ak­tívan alakítják a helyszíneket. A 4-es metró tervezésében is több, egy­mással szoros kapcsolatban lévő, de kü­lön dolgozó építésziroda vett részt. Az építészek közös szándéka időtlen, azaz lassan avuló esztétikai értéket képviselő, jól használható tér kialakítása volt. Megkí­séreltek művészi rendet teremteni a szám­talan mérnök által előkészített, tucatnyi közbeszerzési eljáráson keresztül meg­valósuló projektben, megszámlálhatatlan technológiai adottság, biztonsági elvárás, szabvány, illetve a föld mélyét keresztbe­kasul keresztező csövek, vezetékek, kábe­lek és a föld felszínén zajló intenzív városi lét közepette. Cikksorozatunk, amelynek ez az első köz­leménye, a BKV DBR Metro Projekt Igaz­gatóság beruházásában megvalósuló, sok­szereplős munkát kívánja érzékeltetni az általánosabb építészeti kérdésektől haladva az egyes állomások egyedi megoldásai felé. Közösített szemlélet Az építészeknek négy adottsághoz kellett alkalmazkodniuk. A Vasúthatósági Engedé­lyezési Terv (VET) pontosan meghatározta a metró építéstechnológiáját, útvonalát, az egyes állomások helyét és pozícióját, de még a peronok elejét és végét is. Ezeket a para­métereket 1996 és 2003 között rögzítették a FŐMTERV–UVATERV–Mott MacDonald Konzorcium által készített tervben, még az építészeti pályázatot megelőző korszakban. Ez azt is mutatja, hogy a kezdeti, alapvető döntések során a metróépítés nem városter­vezési vagy szociológiai problémaként jelent meg, hanem közlekedéstervezők fejében for­málódott. A metró építéstörténetébe akkor csatlakozik be intenzíven az építészek és vá­rosépítészek társadalma, amikor Schneller István akkori főépítész kezdeményezésére tervpályázatok formájában keresni kezdik a legjobb megoldást először az érintett közte­rek (2000), majd az állomások utasforgalmi tereinek kialakítására (2003–2004). 13 BUDAPEST 2014 március A Bikás parki állomás Kezdjük a végénél! Somogyi Krisztina Tá ti-ti, tá ti-ti, tá ti-ti tá. Négy fő közlekedési hangsúllyal, hat kisebb forgal­mú állomással 2014 tavaszán átadják a 4-es avagy zöld metrót. Dél-Buda és Pest között gyors összeköttetés jön létre a föld alatt, ami átírja a város életét. Most még sötétüzemi időszak van: utaznak a metrószerelvények, folynak az állandó ellenőrzések. Mérik a mérnöki és kivitelezési munka pontosságát, az útvonal biztonságos állapotát. Rövid időn belül azonban a közönség is lemérheti: milyen lett? A NÉGYES

Next

/
Thumbnails
Contents