Budapest, 2014. (37. évfolyam)
3. szám március - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Utazás az életünk
Két és tizennégy év közötti gyerekek utazhattak a nálunk csak valamivel jobban élő országokba a húszas évek elejétől. Átlagosan három hónapra fogadták be svájci, holland, belga családok saját egyházközségük közvetítésével a fiúkat, lányokat. A statisztika azt mutatja, a legtöbbet a katolikus közösségek tették a rendszer gördülékeny működtetése érdekében. De a vállalkozó családok felkutatásában intenzíven részt vettek a reformátusok is. És a Liga, a technikai lebonyolító, soha nem nézte azok vallását, akiket besorolt valamelyik csoportba. A Gyermekvédő Liga azzal is segítette a programot, hogy például – és éppen a belgiumi nevelőszülő-jelölteknek – tanulmányutakat szerveztek Magyarországra. 1925-ben, főleg a flamandok lakta területekről, összesen százhúszan vettek részt a helyzettel és a feladattal szembesítő utakon. Flamandok dicsérete Még 1919 végén alakult meg Genfben az Union Internationale de Secours aux Enfants. A Szövetség vezérkarában Magyarországot a Liga képviselte, s bár kutatást erre nézve nem folytattam, meg vagyok arról győződve, Tábori Kornél gyakran tagja volt az uniós események magyar delegációjának. Knébel Miklós, az esztergomi egyházme gye papja 1923 januárjában kapott lehetőséget arra, hogy a belga katolikus egyház fejét, Désiré Marciel kardinálist hivatalosan is megszólítsa ebben a nemzetközi mentőakcióban. Belgium ugyanis utolsóként csatlakozott a nemzetközi programhoz – évekkel Hollandia, Svájc, Svédország, Anglia után. Az első 63 gyereket is úgy csempészték át Hollandiából teherautókon 1923 május elsején a Liga munkatársai. Az első hivatalos vonat 1923 júliusában érkezett Belgium földjére 758 gyermekkel. A helyi szervezők elsősorban adományokból finanszírozták a költségeket, de 1924-től maguk a befogadó családok is jelentősen hozzájárultak az anyagi feltételek megteremtéséhez. Belgiumban a helyi plébániák, katolikus egyesületek voltak a program gazdái. Ez az oka, hogy az ide érkező gyerekek kilencven százaléka flamand nyelvterületen Utazás az életünk Buza Péter Az első világháború utáni, Trianonnal sújtott években Belgium Hollandiával összemérhető számban fogadott be hónapokra – sokszor örökre – szegénységben élő, olykor éhező és nyomorgó magyar kisgyermekeket, főként Budapestről. Az Országos Gyermekvédő Liga részben a saját, részben a nagy egyházak szervezésében szerelvényszámra indította útjára kis utasait a húszas évek második felében Nyugat-Európába. Mint a terep előkészítője és az érkezők fogadásának közreműködője, hatalmas munkát vállalt ebben a gondosan felépített projektben, Tábori Kornél, aki a Ligának – mai szóval – „marketingmenedzsere” volt. Róla is szól ez a történet. Hetven éve gyilkolták meg Auschwitzban a magyar újságírás és társadalomgyógyító kísérletezés felejthetetlen alakját. A Tábori közreműködésével 1924 karácsonya előtt Belgiumba irányított egyik szerelvénnyel érkezett meg Sint Kruis Winkel városkába, az őt befogadni ajánlkozó Cornelis családhoz az akkor hatéves Sztankovics Mária. 2 BUDAPEST 2014 március A képeslapot kislányuk első hazaérkezése után kapta a Sztankovics család. Máriának szól az üdvözlet, aláírta az egész Cornelis család, és természetesen „nevelő mamái”, Tante Maria és Tante Amelie A gyermekmentő akció képeslapja (flamand művész alkotása). Értékesítésének bevétele a költségek fedezését szolgálta Hajtó Vera gyűjteményéből MAGÁNANZIKSZ