Budapest, 2014. (37. évfolyam)
2. szám február - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Pörkölt és kávé
– Nos, ez egyáltalában nem így van! – tiltakozik kapásból a páratlan őslakos. Még hogy a páros oldaliaké a világ! Tessék megnézni – dél-nyugatról észak-kelet felé haladva – rögtön az Állatorvosival szemben kialakított gyógyászati szakaszt! Már az maga a reménység, amikor a betegek kijönnek a rendelőből, és egyenesen a receptváltó helyre igyekeznek. Mert hiába foglalja el teljes hosszában a páros oldal első tömbjét az egyetem, és állapítják meg a tisztességgel kiképzett doktorok a bajt, az önmagában édeskevés. A vele szemben található kiszolgáló tömb éppen a gyakorlati megoldást nyújtja. Megannyi kutya, macska, hörcsög, papagáj, aranyhal és tengerimalac, újabban görény és degu nyerte vissza szíves egészségét (gyógyszerek) és kényelmét (kiegészítők) az ott található boltoknak köszönhetően. Ha pedig valaki elégedetlen a diagnózissal, beveheti magát az internet-kávézóba, hogy akképpen merítsen megoldást nyavalyáira, aminek szomszédságában némely kisgazdi is védelemre találhat; a gyermekmentő az 1885-ben alakult Fehér-Kereszt Országos Lelencház-Egyesület nyomdokain haladva feledteti a rosszul sikerült startot, s a toloncházat szeretetházzá alakítja. De az István úti gyógyászati készültség ezzel nem ér véget. A Bethlen teret – mely az utca éke – a Péterfy Sándor utcai kórház tekintélyes szárnya foglalja el az egyik oldalon, és az egykori Gyógypedagógiai Főiskola (eredetileg: Izraelita Siketnémák Budapesti Országos Intézete, az 1920-as évektől) a másikon. Utóbbi ma egy nemzetközi hálózat üzleti főiskolájának épülete, oldalában a néhai Baumhorn Lipót építtette zsinagógával. De Pörkölt és kávé szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Utcafotó. Házak, autók, boltok, emberek. Sietnek, álldogálnak, vásárolnak, élnek. Min nevetett és miért sírt, honnan jött és mit árult, milyen volt a fogadjisten, amikor belépett egy üzletbe, mi történt vele azután, hogy becsapta maga mögött az ajtót. Hirtelen nemcsak kő és por halmaza a kép, megjelennek hangok, szagok, ízek, a lépcsőház falára rajzolt omlott szív, a nevet már csak az tudná kiolvasni, akiét a közepére vésték. Az István út, a hetedik kerület hajdani kereskedőutcája emlékeiből él, s leginkább álmos mellékutcára hasonlít. Főképpen a páratlan oldal. 9 BUDAPEST 2014 február VÉGELADÁS 17 19 19 21 21 21
