Budapest, 2014. (37. évfolyam)
12. szám december
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVII. évfolyam, 12. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A BUDAPEST facebook oldalának szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dr. Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Váci úti szeletek (18. oldal) A hátsó borítón: Feltárulnak Pest főtemplomának titkai (5. oldal) BUDAPEST 2014 december BUDAPEST alighanem megérdemelne egy évkönyvet. Egy afféle krónikát, ami mindig a következő év januárjának végén jelenne meg, összefoglalná az elmúlt esztendő fejleményeit, változásait. Persze ennek csak akkor lenne értelme, ha a kiadvány mintegy „a holdról” szemlélné az eseményeket, mellőzve mindenféle politikai elfogultságot. Az értékelés azonban nem hiányozhatna. Kit érdekel egy olyan katalógus, amely teljesen személytelen? Kezünkbe került a Nemzeti Érdek című, szélesebb körben eddig nem ismert (2007-ben indult) folyóirat új folyamának 9-10. összevont száma. Ez a lapszám, amelyet a kormány háttérintézményeként fungáló, anyagi gondokkal nemigen küzdő alapítvány ad ki, nem tesz úgy, mintha elfogulatlan kívánna lenni. Grafikailag színvonalas, (helyenként az olvasást is akadályozó módon) túldizájnolt, drága papírra nyomott, jó néhány tetszetős reklámot (PR-cikket?) tartalmazó, könyv méretű, a helyhatósági választások előttre időzített propagandakiadványnak tűnik. Ettől eltekintve még érdemes elgondolkodni azon, amit sulykol. Erősen egyszerűsítve: Budapest szép, Budapest jó, Budapest nélkül nem megy, Budapest végre a nemzet igazi fővárosa lett, Budapest a motor. Ezért (vagy ettől függetlenül) Budapestet szeretjük. Ezt mondja előszavában a lap főszerkesztője, nyúlfarknyi köszöntőjében a főpolgármester, interjújában a kiemelt beruházásokért felelős kormánybiztos, a liberális történész, a Kínában is tervező sztárépítész, a dél-pesti kultúrkombinát vezetője, a Ligetbe öt új épületet tervező, nagyra tekintő múzeumigazgató, a sikeres közlekedésátszervező, sőt még a nagy magyar vízilabdaedző, a magyar filmipar milliárdos átszervezője is. Az ilyen folyóiratszámokat a legtöbben nem olvassák át, csak átlapozzák. Nekik szólnak a mutatós, nagy fényképekkel illusztrált dupla oldalak, az új beruházásokról. Bár van néhány olyan tétel, amelyekről tudható, hogy régebben kezdték el, illetve olyan, amelyhez a kormánynak és a városvezetésnek vajmi kevés köze van (például a romkocsmák), vannak olyanok, amelyek még nincsenek készen (például a Sorsok Háza), sőt egy kapavágás sem történt (Liget Budapest), van egy-két megmosolyogtató tétel (Puskás szobor, útfelújítások), ellenben nem szerepel a német megszállás áldozatainak emelt emlékmű (és itt aligha a feledékenység az ok). De minden túllihegést, propagandafogást levonva, nagyon hosszú a lista. Mert, lehet ugyan fintorogni, hogy eme beruházások átadását, szinte kivétel nélkül valamelyik választás elé időzítették (ahol probléma akadt, ott elő-átadással „segítettek” a dolgon), ám ezek a fővárosi beruházások kétségtelenül megtörténtek. Ebből az következik, hogy Budapestnek jót tesz, hogy fejlesztését – az 1998-2002-es időszakkal szöges ellentétben – nemzeti ügynek tekintik. Azt is ki kell jelenteni, hogy (megint csak az ezredvég hasonló színű kormányzásának időszakával ellentétben) kevés kivétellel igen jó minőségben valósultak meg a beruházások, a kortárs európai (tér)építészet sztenderdjei szempontjai szerint. Hovatovább afféle átbillenési ponthoz érkezett Budapest: már olyan mértékű a kortárs design köztéri megjelenése, hogy régi értékeinkkel verseng. Ez igen nagy dolog, tíz évvel ezelőtt erre semmilyen remény nem mutatkozott. Emlékezzünk: 2000 és 2002 között a (finoman szólva) megosztó Nemzeti Színház épült fel, rossz minőségben, rossz helyen, most meg az állam hajlandó volt olyan kiérlelt magánkezdeményezés méltó befejezését finanszírozni, mint a Budapest Music Center. Ha csak ezt nézzük, az egyik szemünk mindenképpen nevet, ám a másik változatlanul sír. Mindez ez erőltetett ütemű fejlesztés (az EU állampolgárok pénzén) azért tudott megvalósulni, mert az egyeztetős-veszekedős, sokcsatornás (mindközönségesen: demokratikus) döntéshozatalt felváltotta az „egycsatornás” ügyintézés, amelynek pontos nevét – pártszimpátiától nem függetlenül – lázasan keresik a társadalomtudósok. Tessék mondani, nem lehetne a kettőt egyszerre? Kivitatott, konszenzuszos terveket megvalósítani ilyen határozott ütemben, ilyen minőségben? Első menetben megelégednénk azzal, ha a kormány hallgatna a Nemzeti Érdek különszámban olvasható egyetlen kritikai észrevételre: „a tisztán közlekedési elvek szerinti várostervezés életveszélyes, ha nem kíséri az urbanisztikai stratégiaalkotás”. Annyit tehetnénk hozzá: és ha meg is előzné? Nem áltathatunk senkit, nincs közel a nap, amikor érdemes lesz higgadt, szeretve korholó éves jelentést kiadni rólad, BUDAPEST
