Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Elmenni? Maradni? Visszatérni?
Steingisser Miklós – nem tudjuk, mikor változtatta nevét Sárdira – 1912-ben született. Kereskedőként, majd mint gépkocsivezető kereste a kenyerét, egy időben Izrael magyarországi nagykövetségének alkalmazottjaként. 1946-ban, amikor feleségül kérte Róth Salamon Lázár férfiruha-kereskedő na gyobbik leányát, Szeréná t, persze még nem ott dolgozott. Izrael állam nagykövetsége 1949-ben nyílt meg Budapesten. Miklós rettenetesen szabadszájú (meséli András), vakmerően bátor fiatal férfiként megszökött minden munkatábor, gettó és halálos deportálás elől, de nem bújkált, sőt! Katonaruhában az északi magyar határon fordította vissza a halálvonatokat, ordítva és parancsolva. A keretlegényeknek otthonosan hangzó – de az egész hivatásos seregben sem szokatlan – káromkodások kíséretében. Lehet, hogy éppen ez hitelesítette a fellépését? A sors utat mutat Ennek írásos, dokumentált nyomait nem tudtam föllelni a közforrások tárhelyein, de készséggel elhiszem a családnak, amit erről mesél. Már csak azért is, mert soha semmiféle előnyük nem származott a dologból. Néhány adatot találtam viszont Steingisserről az 1947-ben megjelent, Ukrajnától Auschwitzig című kötetben. Szerkesztői Pór Dezső és Zsadányi Oszkár . A visszaem lékezések sorát záró adattárban – Adatok a magyar zsidóság veszteségeiből – néhány mondat olvasható Miklósról, a budapesti kereskedőről is: „Mint gépkocsizó teljesí tett szolgálatot a pesti felszabadulásig. 11 hónapig volt az orosz fronton. 2 nővérét, 1 fivérét deportálták, fivére nem tért vissza.” Szeréna (Daisy , ahogy mindenki nevez te), többszörös versenynyertes gyors- és gépírónőként a szocializmust építő Magyarország vendéglátóiparában talált munkát. 1946-ban lett Miklós felesége. Két gyermekük született: Péter 1948-ban (már Sárdi Pé terként, tehát a névváltoztatás a követségi alkalmazás előtt történt), Tamás 1954-ben. Mindketten az Amerikai Egyesült Államok sikeres polgárai. Egyetemet végeztek, Péter Elmenni? Maradni? Visszatérni? Buza Péter Harmadik nekifutásra ezzel az írással fejezzük be most a Berliner−Róth−Fürst család történetét (BUDAPEST 2014/7., 2014/9.), 1956-tal, az újabb nagy történelmi fordulattal kezdve az utolsó felvonást, amikor sokaknak kínzó gondja volt a döntés: menjen, vagy maradjon? Különösen, ha olyan polgárnak született, akit kegyetlen módon minden, s nem is csak a legújabbkori történelmi fordulat idején a különösen veszélyeztetett sorsúak közé sorolt a társadalom. A záró közleményt nyitó magánanziksz képes felén Róth Szeréna és újdonsült férje, Steingisser (Sárdi) Miklós mosolyog ránk 1946-ból. Tíz évre rá – hogy egészen pontosak legyünk: 1957 januárjában – már úton vannak Izrael felé. A hat esztendős Fürst András is nekivág az ismeretlennek szüleivel: Róth Mártával és Fürst Lászlóval. De ők a nagymama, Róth Salamonné Berliner Janka legnagyobb meglepetésére már másnap becsöngetnek az ajtón. Visszafordultak. 18 BUDAPEST 2014 október MAGÁNANZIKSZ Szeréna és Miklós esküvőjükön, ünneplő rokonaik körében A gratulációt a Savoy személyzetétől Róth Szerén és Miklós kapta 1946 szeptemberében
