Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS? - Tisztes jelen
egymást segítve kivívták függetlenségüket, sőt. A többiek nagyrészt munkabarátok, a főnök évtizedek óta, a karácsonyi és egyéb jutalmak mellett rendszeresen behívja őket a magánéletébe, miáltal e fényes napon is kikerülhetetlen néhány szó az elmúlt heti szállításról, a következő heti anyagrendelésről és az új sajtológép idegesítően szükséges megrendeléséről. A házigazda anekdotázásba kezd, a többiek tódítják, de csak annyira, amennyit a meghívottság engedélyez; nem akarják ők túlöltözni a gazdát, de a legtöbb, harminc évnél idősebb slágernek ismerik a szövegét (A Villa Negra nem apácazárda, A Villa Negra nem fényes lokál, Vagány legény, ha szépszerén bezörget itt, E csöndes házban oltalmat talál.). Közben az ünnepelt egyet gondolván szót kér, és színt vall: a mogorva gépek rendszabályozása mellett leheletfinom tevékenységgel, festészettel is próbálkozik, és saját kezű tárlatára invitálja a megjelenteket. A vendégek pohárral a kezükben, a kertiből mintegy átvonulnak a házi szalonba, nem kutatják a stílust, és nem viszik el az alkotó álmát, a kisebbik nagylány műelemzés helyett frissen kisült csörögével kedveskedik. Így talál rájuk az este kilenc óra, meg egy tartósabb zápor, miáltal végérvényesen beköltöznek a házba. Az alkalmi meghívottak elérkezettnek látják az időt, hogy további jó éjszakát kívánjanak, s esernyőt bontva kopognak végig a belvárosi fények irányában. A redőnyök lassan aláereszkednek, a kocsiút kihalt, ez az utolsó kereszteződés, ahol a szokásosnál kicsivel hosszabban zöld a lámpa. ● 10 BUDAPEST 2014 október 44–46 44–46 44–46 44–46 44–46 44–46 42 44
