Budapest, 2014. (37. évfolyam)

10. szám október - Somogyi Krisztina: A TELEKI - Miénk itt a tér

Miénk itt a tér szöveg: Somogyi Krisztina, fotó: Újirány csoport Nemcsak játszótér, nemcsak kutyafuttató, nemcsak kamasz-sarok. Nem is csak park. A Teleki téren a rekonstrukció lényegét nem a tárgyak, a fák és bokrok összessége adja. Akkor sem, ha szép a még sarjadó fű, mos­tanság festik a pódium fa raklapjait, és ahol eddig eldobott tű, szemét, feltöredezett aszfalt volt, ott ma minden tiszta és rendezett. Mindezeknél fontosabb ugyanis a beindult folyamat: valami, ami nemcsak a térrel, de az azt használókkal is megtörtént közben. 2 BUDAPEST 2014 október Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Ne állóképként nézzünk a jelenre, hanem mintha film peregne. Emlékezzünk arra, ami volt, és figyeljük azt is, ami felé moz­dul a Teleki. Az idő folyamatos, változnak az évszakok, az emberek, a szokások. Ala­kul minden. Tájépítészek vezetésével, de közös munkával. Együtt. Új irány. Sokér­telműen az. Különlegesen érdekes a helyszín: az idő­sebbekből még számos emléket hív elő a hajdani ószeres piac, a Tangó, amely 1950-ben került át az Ecserire. Aki elsétál arra, mondjuk leszáll a II. János Pál pápa téren a 4-es metróról, és nekiindul a Népszínház utcának, hamar megérzi a környék jellegét. A házak, a boltok, és az emberek valamit őriznek abból a sajátos világból, ami abban a teljességében, ahogyan Bereményi Géza El ­dorádó című filmjéből vetül a néző elé, már nincs többé. De mégis maradt ott valami. Időben haladva A terek és az emberek élete összefügg. Így nem véletlen, hogy éppen a Telekin alakult ki a kereskedésnek és az embereknek ez a sajátosan közép-európai keveredése. Pestnek ezen a vidékén mindig is nehéz sorsú em­berek kereskedtek hol állattal, hol emberrel, hol olcsó árucikkel. A 18. században a lábas­jószágok vásárának kijelölt terület még egé­szen kültelki volt, olyan köztes rész, ahol az Alföld összeért a várossal. Jöttek is az áru­sok, de szegény napszámosok és kubikosok is, munka és új élet reményében. A városrész a szegénység kapuja volt év­századokon át, ebből a nehéz sorból mára sem sikerült kiemelkednie. A hajdani állatvásár közben átalakult, 1871-től már Zsibvásár tér­ként jelölik a térképek, mai nevét pár évvel később gróf Teleki László íróról, politikusról kapja. A helyi kereskedés sokszínűségének része, hogy orosz, lengyel és haszid hagyo­mányokat őrző zsidó kereskedők és kisipa-A TELEKI A kemény mag: polaroid képek a tervezés egész folyamatát végigkísérő civilekről és tájtervezőkről

Next

/
Thumbnails
Contents