Budapest, 2014. (37. évfolyam)
9. szám szeptember - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - „Légy jó mind halálig”
De nem: három évvel később – B. P.]. A cionista szervezetbe iratkozott be a család tudta nélkül és igy kicsempészték az országból. A sógorom a Vendéglátóipari Igazgatóságnál gépkocsivezető, tagjelölt. (...) férjem (...) testvérei a földmüves szövetkezetnél dolgoznak, párttagok. (...) A XIII. ker. MNDSZ [Magyar Nők Demokratikus Szövetsége – B.P.] területi kulturfelelőse voltam. Alapfoku szemináriumot és kulturpolitikai iskolát végeztem. A ház MNDSZ szervezője vagyok.” Kárpótlás? Fürst Lászlóné megőrizte a férjének (András édesapjának) káderanyagát is, amelyet vélhetően maga az érintett vehetett magához 1956 őszén a Sport és Játékbolt Vállalat Nagymező utca 3. szám alatti személyzeti osztályán. (Az utolsó lap a dossziéban 1956. április 19-i, és arról szól, hogy üzletében 15.712 forint hiánnyal zárult a leltár) A fényképpel is felszerelt irategyüttes fejezetei: nyilvántartási lap, kérdőív, életrajz és két további, testesebb egységben jelentések, illetve információk. Fia, András az ezekben foglaltaknál sokkal kevesebbet tud az édesapjáról. A dossziéval csak most, édesanyja dokumentumainak közös átvizsgálása során találkozhatott. Apja – írja e-mail válaszüzenetében, miután eljutottam idáig családja történetében – a háború előtt nős volt, családtagjai koncentrációs táborban haltak meg. 1905-ben született Szombathelyen. Öt vagy hat testvér volt, hárman jöttek haza közülük: Fürst László, a nővére, Mária és az öccse, Sándor . Volt egy porcelánboltja az édesapjának a háború előtt, „amit aztán elvettek tőle” . Önéletrajzát Fürst László 1953-ban már mint az akkor Alpári Gyula (ma megint Hercegprímás) utcai 4. számú sportbolt vezetője írta meg (a dossziénak). Ebből tudjuk: szülei kis szatócsüzletéből vonultatták be édesapját, Albert et, aki 1917-ben elesett a világháborúban. Egyik testvére is a fronton szerzett betegségébe halt bele néhány évvel később, 24 évesen. 20 BUDAPEST 2014 szeptember Fürst András édesanyjával, Mártával és nagyapjával, Róth Salamonnal (1955 körül) Róth Márta és kollégái egy fogadás terített asztalánál a Vörösmarty cukrászdában (1975 körül)Lieszkovszki Zoltán (bal szélen, arccal felénk) a Vörösmarty Cukrászda vezetője, Róth Márta és fia, András
