Budapest, 2014. (37. évfolyam)
9. szám szeptember - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - „Légy jó mind halálig”
Negyvenhét nyarán váltotta ki iparengedélyét Róth Salamon Lázár . Az ehhez szük séges erkölcsi bizonyítvány megnyugtató mondata szerint: „az államvédelmi osztály nyilvántartásában nem szerepel”. A KPVDSZ-nek ettől az évtől haláláig tagja. A Magyar Kommunista Pártnak 1945-től 1956 októberéig. 1953-ban lép be első állami munkahelyére, a 9. számú Ruházati Bolt eladójaként: a Baross téren árul öltönyöket, nadrágokat, kabátokat. Sok év után a Gólya Ruházati Áruházban folytatja, a Király (akkor Majakovszkij) és Nagymező utca sarkán. Néhány háznyira egykori otthonától, ahonnan két évtizede családostul a pesti gettóba kényszerítették. Ebben az időszakban (1965. december 22-én) jegyzi be a hivatal az ő és felesége nevére a Róthéknak 1945 februárjában kiutalt Szent István parki lakást, amelyet fele-fele arányban vásároltak meg, 64.800 forint vételárhátralék jelzálogosításával. Konfekció-óó-óóó! Kereskedői karrierje csúcsán a Rákóczi úti egykori Guttmann, akkor már régen Csillag áruházban szolgálja ki vevőit. Még mindig évtizedek vannak előtte a pályájából, nyugdíjasként is évtizedekig dolgozik. A Lenin (ma Teréz) és Szófia utca sarkán divatozó Royal Ruhaházban fejezi be majd, nyolcvanhét éves korában. Kilencvenévesen hunyt el. Egész aktív életében konfekciót árusított, lényegében segédként (ahogy eredetileg a bolti eladót hívták, nem csak az ő szakmájában). Főnök sose lett. Több volt ennél: valóságos intézmény. Elképesztő hatékonysággal beszélte rá a férfiakat a szocialista, iparosított férfidivat hol sikerültebb, hol szocreál-esendő termékeire. Kitüntették, hiszen tényleg kiváló dolgozó volt, bemutatták a HÉT műsorában (1979-ben), többször írt róla, a jeles kereskedőről szakszervezetének lapja. Ide most azt a közleményt idézzük, amely „Az eladás mesterei” sorozatban jelent meg valamikor még a munkakönyves években. Az újságkivágatból nem derül ki, mikor, de a mellé szerkesztett fotóból úgy látszik, talán a hatvanas évek végén születhetett. „Mint minden szakmának az eladás mesterségének is vannak kiváló iparosai, szorgalmas munkásai, imitt-amott kontárjai, de mesterei is. Róth Salamon kartársat, a Ruházati Bolt eladóját, túlzás nélkül lehet az eladás mesterének nevezni. Nem csak fél évszázados gyakorlata, két idegen nyelv kiváló ismerete teszi azzá, hanem elsősorban a szakma, a vevő szeretete. Szívélyesség, türelem, emberismeret az ő fegyverei. 10 éve dolgozik egy munkahelyen, a Ruházati Bolt egyik nagy férfiruha áruházában és senki nem tud arról, hogy akár csak egyetlen egyszer is, akár egyetlen percet is elkésett volna a munkából. Munkahelyén mindig ápolt külsővel jelenik meg, és amikor nyílik az ajtó és belép a vevő, szívélyes, lendületes, mosolygós köszöntése már maga is fél siker, mert megteremti azt a légkört, ami a jó, gyors és eredményes eladás első »menete«. Pedig nehéz, nagyon bonyolult szakma az övé. A felsőruha eladás az egyik legnehezebb ága a kereskedelemnek. Egy-egy férfiruházati cikk, öltöny vagy kabát nem csak a vevő zsebét érinti érzékenyen, hiszen nem fillérekbe kerül és nem is néhány napra veszik, hanem a hiúságot is, hiszen a ruházkodás, a föllépés, a „Légy jó mind halálig” Buza Péter Folytatom a júliusi Magánanziksz háromgenerációs történetét, Fürst András rám bízott családi irathagyatékának „rendezését”. Hogy az „ELFOGLALT EMBER LEVELEZŐLAPJÁT” ki küldhette kinek, arra nézve az évtizedek után külföldről hazatért programozó matematikus semmiféle magyarázattal nem tud szolgálni. A kiválasztott sorokat ugyanaz húzta alá kissé tompa és puha grafitceruzával a lap képes oldalán, aki a szöveges oldalra a nevét írta. Julinak (Judy?) olvasom. Az 1940-es évek elején volt divatban ez a fajta tréfás üzenőlap. Juli a fiának írja. Az anziksz nem járta meg a postát. 18 BUDAPEST 2014 szeptember MAGÁNANZIKSZ DRÁGA Fiam! NAGYON kellemesen érzem ma gam TÁRSASÁGOM nagyon kellemes RENGETEGET strandolok SZERETNÉM, HA küldenél képet NÉLKÜLÖZÖM a bandát VISZONTLÁTÁSIG üdvözölle k A szövegoldalon: Légy jó mind halálig Juli
