Budapest, 2014. (37. évfolyam)
9. szám szeptember - Somogyi Krisztina: MAGDOLNA Nagy vágyak – kis beavatkozások a nyóckerben
vágya, így fűszer- és haszonnövények termesztése. Erre a célra a Dankó utca 18-ban kaptak telekrészt. Az építészhallgatók több fázisban megépíthető kis faépítményt terveztek, ahol a kerti munkához szükséges funkcióknak találtak helyet. Az építészeti terv mellé színes, jól érthető ábrát, ültetési agendát is adtak, amelyre a szükséges tevékenységeket a különböző növényekre lebontva az év egész ciklusára rajzolták meg a hallgatók. A fiatal tervezők kezdeményezésére ittott megjelenő városi kertek alapvető szemléletváltást hoznak a várossal való viszonyba, a nemzetközi felvetés hazai példái is sokat ígérnek, várhatóan a Magdolna negyedben is beválik. Megörökítendő A közösségi munka sikerének egyik legfontosabb feltétele, hogy a tervezők megtalálják a helyi közösségnek azon szereplőit, akik hitelesen és jól képviselik a helyiek véleményét. Csámpai Rozi bizonyosan ilyen ember. A nyári tábort és délutáni rajzfoglalkozást tartó képzőművész két éve még tartózkodással fogadta a Magdolnába érkező fiatal szakembereket, ma ő a leglelkesebb segítő. Az álmok megfogalmazása során a festőművész a környék életét javító szolgáltatásra tett javaslatot: a nemrég kialakított közösségi mosoda (terv: Kukucska Ger gely) mellé képzelt fürdőházat, fodrás z szal és fotográfussal kiegészülve. A környéken még többen élnek komfort nélküli lakásokban, egy közösségi fürdőhelynek a szükségessége nem vitatható. A fürdő mellé fodrászt és fotográfust is remél odatelepíteni. A tisztálkodást, a szép megjelenéssel járó büszkeség érzetéhez köti. A fürdőház tervei egy hét alatt elkészültek. Az ötletgazda boldog. „Én leszek az első, aki használja a szolgáltatásokat, és mindenkit erre fogok buzdítani!” – lelkesedik a festőművész a Tavaszmező utcában kiállított tervek előtt. Apró lépésekkel A Koszorú utcai óvoda vezetői is hosszan sorolták, mire lenne szükségük, hogy a belülről szépen kialakított, kertkapcsolatos intézményben ideálisak legyenek a viszonyok. A „Valamit az ovisoknak ” című felvetés három problémára fókuszált: egyszerű eszközökkel javít a földszintes épület utcai homlokzatán, az ovival szemben lévő telken kialakított játszóhelyet határoló fémlemezkerítés ridegségén, és ami a legfontosabb, optikailag hangsúlyozza az utca két oldalán lévő hely összetartozását. A kicsik átkelését ugyan forgalomcsillapító fekvőrendőröknek illene segíteni, de ezt még nem sikerült elérni. A fiatal építészek tervén színes, figyelemfelkeltő színezést kapott a két vertikális felület: az ablakokon lévő rácsok és a fémlemez vidám színekkel csíkozott. Az aszfalton pedig aprócska lábnyomok által kijelölt útvonalak érzékeltetik a gyakori átjárást. A krétával felfestett lépésnyomok a próbahasználat során hatásosnak bizonyultak: az autósok lassítottak, így augusztusban ez a terv a most óvodába induló gyerekek és szüleik bevonásával végleg felfestésre kerül. Pár liter festék, egy pontossá artikulált feladat és egy egyszerű kreatív ötlet hármasából a Koszorú utcában megvalósul egy olyan környezeti beavatkozás, amely egyszerre balesetmegelőző és identitásnövelő hatású. Fél év múlva talán már büszkén mondja az odajáró pöttöm, hogy a „csíkos” az övé, s nem rozsdásodó fém rácsok mögül tekint a világra. Egy gyerek, egy család számára egy ilyen apró beavatkozás is fontos: a közérzeten túl talán arról is üzen, hogy a környezet alakítható, jobbítható, mint minden ezen a világon, meghálálja a törődést. ● 11 BUDAPEST 2014 szeptember Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Lépésről-lépésre: átjárás megjelölése a Koszorú utcai óvoda és sporttér között Javaslat az óvoda belső kertjének téralakítására, terv: Gacsályi Kinga, László Dóra, Miklós Bernadett, Pál-Szilágyi Regina
