Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Hamvay Péter: Vége a táncnak
A kormány a Nemzeti Táncszínháznak is otthont adó régi karmelita kolostorban jelölte ki a Miniszterelnökség Központi Hivatalának helyét. Az ingatlan felújítását és átépítését 2016. március 15-ig kell befejezni. Ahogy ez az utóbbi kormányzati ciklusban már szinte megszokottá vált, a döntés előtt a kulturális tárca, illetve a Miniszterelnökség irányítói nem konzultáltak az érintett Nemzeti Táncszínházzal, az intézmény vezetése a sajtóból, illetve a közlönyből tudta meg, hogy költözniük kell. A Táncszínház mellett itt működik egyébként a Várgondnokság és a Nemzeti Örökség Intézete is, ám a hivatalok elhelyezése kisebb gond, mint a teátrumé. L. Simon László nak, a Miniszter elnökség államtitkárának a nyilatkozatából tudjuk, hogy a teátrumot az évek óta vegetáló Millenárisra telepítik. A Millenáris az első Orbán-kormány alatt épült, a Teátrum épületét úgy alakították ki, hogy később televízió-stúdióként is lehessen hasznosítani. Az átadás után egymást érték ott a színházi előadások, a 2002-es kormányváltást követően azonban inkább koncerteket rendeztek benne. Most, tizenkét évvel később alighanem jelentős összeget kell majd rákölteni, hogy az épület alkalmas legyen egy állandó színház céljaira. Nem ez az első eset, hogy Sándor-palota szomszédságában álló épülettömböt kormányzati célra akarják használni. Az első Orbán-kormány tervezte először, hogy az ingatlanba költözteti a Miniszterelnöki Hivatalt. Aztán meggondolták magukat, később már csak a barokk épület irodaházként működő részére tartottak volna igényt. Ám az ott működő Várszínházat, a Pesti Magyar – volt Nemzeti – Színház kamaraszínházát ettől függetlenül megszüntették, és helyette a frissen alapított Nemzeti Táncszínház költözött be 2001-ben a patinás falak közé. A történet nem független a hirtelen ötletből felépített dél-pesti Nemzeti Színházétól. Annak „kitalálásakor” kapott ugyanis ígéretet a táncszakma, hogy saját fedélhez jut. Arról is szó volt, hogy a régi Nemzeti Színház Hevesi Sándor téri épületét kapják meg. De ott végül nem lett üresedés, a teátrumot átkeresztelték Pesti Magyar Színházzá, és csak annyi veszteséget szenvedett, hogy kamaraszínházától, a Várszínháztól el kellett búcsúznia. A Várban persze jelenős átalakításokat kellett végezni, hogy a prózai színházat alkalmassá tegyék táncprodukciók befogadására: erre 180 millió forintot költöttek az ezredfordulón. Terveztek egy szabadtéri színpadot is, ám az soha nem épült meg. A teátrum nem igazán működött sikeresen, talán a színház adottságai, a Vár nehéz megközelíthetősége, esetleg a kevésbé karakteres program miatt. Nem véletlen, hogy amikor 2005-ben a Hagyományok Háza – akkoriban nagy meglepetést keltve – úgy döntött, nem költözik be a frissen megnyílt Művészetek Palotájába, a nekik előkészített, üresen tátongó Fesztivál Színházat a Nemzeti Táncszínház kapta meg második játszóhelyül. Igaz, várbeli bázisát sem adta fel. Tény ugyanakkor, hogy a kiköltöztetés terve sem újdonság. A táncszínházat már a szocialista kormányzat is el akarta innen távolítani, hogy az államfő vendégei számára exkluzív szállást rendezzen be az épületben. Ám vagy a tetemes költségek, vagy az épületnek a nemzeti színháztörténetben elfoglalt helye végül visszavonulásra késztette őket. Hiszen kitüntetett helyszínről beszélünk: falai között hangzott el az első magyar nyelvű színielőadás, amelyet Kelemen László Ma gyar Játszó Társasága tartott 1790. október 25-én. Simai Kristóf Igazházi című darabját adták elő. „A Várszínház az egyetlen olyan XVIII. századi magyarországi színházépület, amely ma is játszóhely” – írja büszkén honlapján a Nemzeti Táncszínház. Az egykori karmelita kolostort II. József parancsára ürítették ki és a sakkozógépéről híressé vált polihisztor, Kempelen Farkas ter vei alapján építették át színházzá és kaszinóvá. A felvilágosult abszolutista uralkodó nem mutatott túl sok tiszteletet a szakrális hely iránt: „A harangokból ágyút öntöttek, a berendezést elárverezték. A szentély alatti kripta egy részét süllyesztőnek használták. A halottakat a közeli temetőben hantolták el. A cellákból öltözők lettek. Az egykori főoltár helyét a színpad foglalta el.” Az 1787-ben megnyílt színház belső tere impozáns és elegáns lett az átépítés után: kitűnő akusztikájával, aranyozott díszítéseivel, berendezéseinek szépségével, fűthető nézőterével kiemelkedett a kor színházai közül. Három emeletén 1200 néző élvezhette egyszerre az előadást. A Várszínházban az akkori legnagyobb művészek játszottak: Megyeri, Egressy, Lendvayék, Déryné, Szigligeti, Laborfalvy Róza. Fellépett színpadán Kántorné is, akinek nagy érdeme, hogy Bu dán először itt adták elő 1835-ben a Bánk bánt. Híres vendége volt a Várszínháznak Beethoven, aki 1800. május 7-én adott nagy sikerű koncertet. 1942-ben leszakadt a színház karzata, majd hosszú időre katonai raktár lett az épület. Sokat kellett várni az újjáépítésre, csak 1978-ban nyílt meg színházként újból: kezdetben a Népszínház működött benne, majd később a Nemzeti Színház Kamaraszínháza lett. Nemsokára, a 2001 óta tartó legújabb, s meglehet utolsó korszak ér itt véget. ● Vége a táncnak Hamvay Péter Megvalósul Orbán Viktor régi terve, 2016-ban miniszterelnökként beköltözik a Budai Várba. Igaz (egyelőre) nem az eredetileg e célra felújított Sándor-palotába, hanem közvetlenül mellé, az egykori karmelita kolostorba. 32 BUDAPEST 2014 augusztus fotó: Sebestyén László
