Budapest, 2014. (37. évfolyam)

8. szám augusztus - Csontó Sándor: A NAGY HÁBORÚ - Írók a háborúban

A király 1-jén elrendelte az összes száraz­földi és tengeri haderők, a honvédség és a népfelkelők általános mozgósítását. Napokig lelkesült tömeg hullámzott a főváros utcáin, éltetve a háborút. Mindenki csak erről tudott beszélni. Keleti és Murányi ezer üveg fer ­tőtlenítő Lysoformot ajánlott fel a katonák­nak. Héber Sándor kályhagyáros (Kazinczy u. 4.) valamennyi bevonult lakójának hoz­zátartozóitól elengedte a lakbért a háború végéig. A Kőbányai Serfőző Rt. rendelke­zésre bocsátotta a Maglódi u. 17. gyártele­pének lakóházát. Auguszta főhercegnő – aki szintén erős szivaros volt –, a hadba vonuló bakák javára gyűjtött szivarokat, melyeket a New York kávéházi asztalán halmoztak fel nemzeti lobogóval letakarva, himnusz és ováció közepette. Az ügető-versenypá­lyán tüzérek, ágyúk, lőszerkocsik és kincs­tári lovak tanyáztak. Gróf Széchenyi László és felesége Vanderbilt Gladys Andrássy úti palotájukban 600 katona részére biztosítot­tak pihenőhelyet és ellátást. Rákospalotán, Hufnágel Fábián fűszerkereskedő kétszer rálőtt feleségére, majd fejbe lőtte magát is, ez után konyhakéssel kezén és lábán is fel­vágta az ereit. Tettét a háború miatt érzett szerfeletti felindultságával magyarázta. A Vígszínházban az Akik itthon maradtak, a Királyban Pásztor Árpád tól a Ferenc Jós ­ka azt izente, a Medgyaszay kabaréban a Pufi a háborúban c. darabot adták. 1914. augusztus 18-19-én a 7. honvéd tüzérezred és a 31. honvéd népfelkelő gyalogezred el­indul a frontra. A háború kitörésekor még sokan harcolni akartak, nem pedig szellemi munkát végezni a hátországban, az idő múlásával azonban a lelkesültséget kiábrándultság váltotta fel. Babits Mihály veszélyes kalandnak nevezte a háborút, amely képes változást hozni, és ahol a férfi méltóságát érezheti. 1914 őszén azonban már komoly kétségekről számolnak be versei, és a kaland helyébe az aggodalom lépett. A háborút támogató értelmiségieket egyenesen „szellemi hadseregszállítóknak” nevezte, akik „tollal hetvenkednek és szájjal hősködnek”, és akiket meg kell különböz­tetni a katonákba lelket öntő, tisztességes íróktól. Ambrus Zoltán szerint, ha az író te ­hetséget érez magában arra, hogy harctéri tudósításokkal szolgálja az újságírást, bizo­nyára hasznos munkát végezhet, amely írói erejének is dicsőségére válhat. A háború első kommentátorai között nagy lelkesedés jellemezte Balázs Bélá t. A háború számára nem kevesebb volt, mint „szent há­ború”, ami túlnő látásunkon és ítéletünkön. 1914 augusztusában önkéntesként került a frontra, ahol megsebesült. 1916-ben jelent meg háborús naplója, a Lélek a háborúban. A Nyugat írói közt nem ő volt az egyetlen, aki ebben a kezdeti időszakban szintén a front­ra került mint haditudósító. Halász Gyula leveleit rendszeresen közölte a lap az októ­bertől elindított Tábori posta rovatban. Ker ­tész István, Lengyel Géza, Tersánszky Józsi Jenő és Csáth Géza szintén dolgozott a fron ­ton. Bíró Lajos sikeres novellaíró a háború kitörésekor a Vészi József által szerkesztett Pester Lloyd haditudósítója lett. Emellett számos, béketárgyalásokat sürgető cikket írt a Világba. A nagykárolyi születésű dr. Jászi Oszkár 1915–1916-ban a Világ haditudósí ­tója volt, hosszabb időt töltött a keleti és a déli frontokon. Bejárta Szerbiát, Albániát és Montenegrót. Nem sodorta el a háborús lelkesedés, mint sok más kollégáját, mind­végig kitartott pacifizmusa mellett. 2 BUDAPEST 2014 augusztus Többeknek: Lapunk utolsó száma, a mozgósí ­tással kapcsolatos bonyodalmak következtében nem jelenhetett meg idejében s olvasóink egy részének csak késedelmesen jutott kezébe. Ez az állapot azonban már ezen a héten megszű­nik, a Vasárnapi Ujság-ot a fővárosi előfizetői úgy, mint eddig, vidéki előfizetői pedig annyi késedelemmel fogják megkapni, amennyit a csapatszállítások befejeztéig minden postai küldemény vagy levél késik. Írók a háborúban Csontó Sándor Augusztus 1. Németország hadat üzen Oroszországnak, majd két nappal később Franciaországnak, és lerohanja Belgiumot; beáll a hadiállapot Nagy-Britannia és Németország között is. 5-én az Osztrák–Magyar Monarchia üzen hadat Oroszországnak, Szerbia a németeknek, egy héttel később Anglia és Franciaország Ausztria-Magyarországnak. A Monarchia támadása Szerbia ellen. A francia csapatok betörtek Elzászba, majd Lotharingiába, azonban a véres harcok egyik félnek sem hoztak eredményt. A német 8. hadsereg há­rom hadteste megütközött az 1. orosz hadsereggel. A csata itt is eldöntetlen maradt, de Tannenbergnél győztek a németek. Átadták az Atlanti- és a Csen­des-óceán közötti vízi utat, a Panama-csatornát. Budapesten akkoriban... „Szivarja rossz volt, s öröme olcsó, / S minden jutalma egy szűk fakoporsó.” (Juhász Gyula) A NAGY HÁBORÚ

Next

/
Thumbnails
Contents