Budapest, 2014. (37. évfolyam)
6. szám június - Zappe László: Igényes operett
festményekből és fametszetekből állítanának ki egy soha be nem mutatott, saját gyűjteményt. Közben az ázsiai országok, Korea, Japán, Kína, Indonézia, India és más államok nagykövetségei, amelyekkel intenzív kapcsolatot ápolnak, ostromolják őket kiállítási ajánlatokkal, s ez némileg átírhatja a programot. Az indiaiak például szeretnének még idén egy Am rita Sher-Gil kiállítást, amelyet három hónap múlva szeretnének is megnyitni. Úgyhogy valószínűleg augusztustól, a Baktay-kiállítás előtt bemutatják azt is. És a nagy távlati terv: az Ázsiai Művészeti Központ. Az ötlet egybeesett Fajcsák Györgyi szándékaival. Mint mondja, 2009-ben írta le egy ilyen múzeum gondolatát először, amikor magánadományból 60 millió forintot kaptak a múzeum fejlesztésére – más kérdés, hogy a pénzt végül az Iparművészeti nem költötte rájuk. Mint a fentebbiekből már kiderült, az ázsiai országok részéről rendkívül nagy igény mutatkozik egy ilyen, rangos kiállító- és kutatóhelyre, melynek ideális bázisa a száz éves múltra visszatekintő Hopp-múzeum. Az elképzelések szerint egy ezer négyzetméter körüli kiállítóhellyel rendelkező, közeli villa lenne a leendő művészeti központ épülete, talán az Andrássy úton, de biztos, hogy nem a Ligetben, bár maga a koncepció része a múzeumprojektnek. Ezért is nevezték ki ennek miniszteri biztosává is Baán Lászlót, a múzeumnegyed kormányzati felelősét. Kérdésünkre Fajcsák Györgyi hozzáteszi, az ázsiai művészeti centrumnak nem lenne része vagy társintézménye Zelnik István aranymúzeuma. A művészeti központot reprezentatív kiállítóközpontnak képzelik el, ideális helyszínként kortárs kiállításoknak, de például a keleti fotógyűjtemény bemutatására is. Hozzá kapcsolódna egy korszerű pedagógiai foglalkoztató, s a könyvtár és adattár itteni elhelyezésével kutatóhellyé, tudásközponttá is válhatna. Megnyitását 2019-re, Hopp Ferenc halálának és a múzeum alapításának századik évfordulójára tervezik. ● 24 BUDAPEST 2014 június Furcsa fogalom az igényesség. Operettek esetében többnyire Lehár Fe renc műveivel kapcsolatban szokás emlegetni, és nemigen jelent többet, mint hogy átlagos operettisták nem tudják őket elénekelni. Nagyobb hangterjedelmet igényelnek, és transzponálni sem lehet a dalokat. Nem élnek meg szűkebb hangtartományban. A mosoly országánál pedig ezt még a szomorú vég is súlyosbítja. A szerelmesek amilyen gyorsan egymásra találnak, éppoly gyorsan kénytelenek el is válni egymástól. Ezúttal ugyanis nem a bomladozó Monarchia osztályviszonyai akadályozzák a boldog véget, mint például a Csárdáskirálynőben, hanem a kultúrák különbözősége. Osztrák arisztokrata hölgy kínai hercegbe szerelmes, márpedig Kína és Bécs nagyon messze van egymástól, még akkor is, ha egyik sem hasonlít az igazira, a korszak meg, amikor kitör a földrészeken átívelő szerelem, valójában érdektelen. A darabbeli Bécs magyar gróffal, osztrák táborszernaggyal egyértelműen az I. világháború előtti Monarchia fővárosát idézi, a legvalószínűbb tehát, hogy a kínai császár által szervezett 1898-as, sikertelen száznapos reform emléke kísérthette 1923-ban Lehárt és szövegkönyvíróját, Victor Léont, amikor kitalálták A sárga kabát című, a Theater an der Wien ben nem túl sikeres darab történetét, amelyet aztán 1929-ben Ludwig Herzer és Fritz Löhner-Beda librettistákkal a berlini Metropol-Theater számára átdolgoztak. Kínában a történelem akkor már Csang Kaj-sek Koumintagjának és Mao Ce-tung kommunistáinak vetélkedésénél, szovjet tanácsadók ven dégeskedésénél tartott. A mosoly országa története tehát inkább csak egzotikumból és nosztalgiából gyúródhatott össze. És persze az operett kötelező kliséiből. A primadonna és a bonviván mellett van benne táncoskomikus, aki természetesen nem a primadonnába szerelmes, és szubrett, aki a bonviván húga, van benne iszákos papucsférj és parancsoló természetű családanya. És nem maradhat el a legfontosabb, az intrikus, aki ezúttal nem lehet más, mint a hagyományőrző és a politikai taktikát mindig szem előtt tartó kínai nagybácsi. Szu-Csong herceget ugyanis nemcsak a kulturális különbség és a tradíció távolítja el szerelmétől, hanem a kötelességtudat is. Politikai céljait, reformer törekvéseit, modernizációs eszméi megvalósítását is kockáztatná, ha nem egyezkedne konzervatív ellenfeleivel, ha ragaszkodna európai asszonyához. A kötelesség és a szerelem, a szív és az ész küzdelmét hirdető klasz szikus dramaturgia is a szomorú véget követeli. A történelmi valóságot pedig ne is említsük, ott a császárt az anyacsászárné házi őrizetbe helyezte, az alacsonyabb rangú reformereket pedig kivégeztette. Az operett szerzői nem merészkednek ilyen messzire, sőt még az elválás bánatát is kicsit kijátsszák: ha már a szerelmesek nem maradhatnak is egymáséi, némi vigaszt mégis csak nyújtanak a kedves nézőknek. A hősszerelmes reformert kis időre szörnyeteggé változtatják, aki bezárja asszonyát és egyéb vendégeit, így azok szökésre kényszerülnek, ám amikor lelepleződik, kegyesen elbocsátja őket. Így legalább megmenekülésüknek örülhetünk. A Budapesti Operettszínházban a direktor, Kerényi Miklós Gábor (röviden csak Kero) nagy ambícióval állította színpadra a darabot. Gyar mathy Ágnes díszlet helyett nagyszabású keleti látomást tervezett a já ték köré. A bécsi jeleneteket is legyezők előtt, között játsszák, tudatva, hogy a szecessziós császárvárost is elárasztotta a Kelet-mánia. Kínában aztán sárkányszobrok és fenyegető rácsszerkezetek dúsítják a pompát és illusztrálják a mondandót. A bemutatón operai hangokban sincs hiány, Boncsér Gergely és Frankó Tünde szárnyalón zengi a slágereket, az erős színészi jelenlét és árnyalókészség viszont mindkettőjükből hiányzik. A drámát igyekvőn jelzik, de nem élik. Kerényi Miklós Máté kifogástalan operettlink, kedves, bohókás fiatalember, partnereként Dancs Annamari az egész produkció legemberibb, mondhatni az egyetlen természetes figurája. Vásári Mónika és Jantyik Csaba mintaszerű operettbeli grófi házaspár, Peller Károly kifogástalan humorú főeunuch. Igényes előadás. Más nincs is benne. ● IGÉNYES OPERETT Zappe László forrás: Fortepan
