Budapest, 2014. (37. évfolyam)
6. szám június - Somogyi Krisztina: Anziksz a Kossuth térről
állapotban és helyen lévő, gyorsan öregedő pionír fák voltak. Mi 133 fát ültettünk ki, amelyek között több bükk és tölgy is van. A magyar flórában ezek a csúcsnövények, amelyek akár 250 évig is elélnek. Úgy helyeztük el őket, hogy közben kinyithassuk az Országház panorámáját. A fáknak még meg kell nőniük, 10 év múlva tervünk jobban megélhető majd. Összességében növeltük a zöldfelületet, ráadásul a kifejlett fák a korábbinál nagyobb biológiai aktivitást jelentenek majd.” A Parlamentből is néznek kifelé Építész és tájépítész közös munkájának eredménye, hogy az állandó, épített elemek és a változást, sokszínűséget, mozgást adó növények finom harmóniában vannak. Érdemes megnézni az Országházhoz közelebb lévő színes parterreket. A növényfoltok beültetési kontúrja követi az épület oszloprendjét, de a hullámzó telepítési osztás és a több száz kiültetett növény mozgása finoman oldja azt. „A Parlamentet nemcsak kívülről lehet nézni, hanem bentről is néznek kifelé – hangsúlyoz ta Mohácsi. Az Országházhoz közelebb lévő, színesebb felületek a bent lévőknek öltözteti a teret négyévszakosan. Tájépítészként mi a változásban és életciklusokban gondolkodunk. A virágzó pontok majd egyesével gyúlnak fel, dinamikája lesz a térnek, változó képe. A természet, a mi munkánk az időről is szól.” Ez a változó idő a Kossuth téren ma megtapasztalható. Biztató, hogy egy ilyen szimbolikus fontosságú térhez végre hozzá lehetett nyúlni. És ha már szimbolika, az értelmezésnek ez a szintje még nem került figyelmünk központjába. Kérdés persze, hogy mi hordoz magasztosabb jelentést? Sokak számára a szobrok, de azok még nincsenek mind a helyükön, azaz az 1944-es talapzatukon. Ezzel a kérdéssel nem az építészek foglakoztak. Fontos jelentés azonban a köztársaság lobogójának elhelyezése az Országház tengelyében. Érdekes ez a hely, abból is adódik, hogy a Kossuth tér nem is szimmetrikus és szögtörések is vannak benne. Mohácsi ezt a tényt örömmel fogadta. „Őszinte helyzet, arról árulkodik, hogy a századfordulón racionális döntések alakították a várost, Steindl ehhez alkalmazkodott. Az épület követi a folyó ívét, ez találkozik egy mérnöki szerkesztésű városszövettel. Az Alkotmány utca tengelye így nem esik egybe az épület tengelyével. Ez a történelem során sokaknak okozott fejtörést, de mi kifejezetten szépnek éreztük, ahogy a táj és a város kettőssége van jelen. A finom kimozdulásának köszönhetően az árboc erős jelentés, három fontos középület között teremt összeköttetést. Szimbolikus tartalomnak érzem, hogy az embereket jelképező zászló került a tér súlypontjába, dinamikus erők közepébe.” Csoportképet akartunk, de a gyerekek szaladgáltak Ami azonban egészen új tapasztalás a téren, az nem egy épített elem látványa, de még csak növény sem, hanem a sok ember jelenléte. A tér ma nagyobb, mégis sokkal jobban invitál bejárásra. Bár a növényzet még nem nőtt meg, és a látogatóközpont sem nyitott ki, kiváló helyszín lett bóklászásra, szaladgálásra, találkozásra. Mintha visszakapta volna a város ezt a hatalmas teret. Fontos jelentés ez Tima Zoltán számára is: „Ha elindulunk a tér két széle felől a tér közepe felé, akkor fokozódik az ünnepélyesség. A csúcspontját középen éri el, azon a dísztéren, amit kijelöl a lobogó is. Ahogyan innen visszamegyünk a szélek felé, úgy simulunk vissza a városba, a hétköznapi életbe. Azt tapasztalom, hogy az emberek ma mindenféle fenntartás nélkül használják a teret. A közepét is. Ha visszagondolok, akkor a felújítás előtt alig lehetett a téren embert látni. Le is volt választva, és nem is volt ok átmenni rajta. Most rengetegen vannak. Számomra ez a legfontosabb szimbolika. Építészként nem gondolkodom előre különféle jelentéstartalmakban és filozófiákban, mert az élet ezt általában felülírja. De ha azt látom, hogy az emberek szívesen jönnek ide, magukénak érzik a teret, akkor ennek nagyon örülök. Ennél fontosabb tartalmat nem is lehetet volna kitalálni. ● 21 BUDAPEST 2014 június Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Díszburkolat, felhőszerű vízpára, szaladgáló gyerekek és turisták: élhető tér az Országház előtt
