Budapest, 2014. (37. évfolyam)
6. szám június - Simplicissimus Budapestje
Belső közlemény Mire ezt a lapszámot kézbe veszi a Nyájas Olvasó, már vége felé jár az adjukossze.hu honlapon indított gyűjtés, ami „A Budapest folyóirat régi folyamainak digitalizálása és közzététele 1945-1988” címet viseli. Mint nyilván mindannyian tetszenek tudni, a folyóirat első ízben 1945. október 15-én indult útjára. 1947-ben szűnt meg a kiadása, ám 1966-ban a főváros kulturális folyóirataként újraindult, s 1988-ig jelent meg ismét. 2003-ban a Nagy Budapest Törzsasztal, Buza Péter ötletére úgy döntött: újraindítja a folyóiratot. 2004. március 15-én jelent meg az első szám, azóta sikerült minden hónapban megjelentetni. Témája „a város múltja, jelene és jövője. Jelentős hatást fejt ki a korszerű városi lokálpatriotizmus érdekében.” Sok éve nagy álmunk volt, hogy az eleve digitálisan készült új folyam mellé felkerülhessen az 1945–1947, illetve 1966–1988 közötti teljes anyag. Ez azért is fontos, mert a keresések sokkal gyakrabban adnák ki a folyóiratot, és akkor többen fizetnének elő a lapra. Távlati nagy tervünk az önfenntartás. Ezért döntöttünk úgy, hogy a projektet benevezzük a Simplicissimus vezette Summa Artium 2014. évi árverésére. A pontos téma: „az összes 36 évfolyam teljes szövegben kereshető cikk-adatbázisa, a piacvezető, nagy gyakorlatú Arcanum cég kivitelezésében.” Itt lehet megnézni a honlapot: http://adjukossze.hu/kezdemenyezes/A_Budapest_folyoirat_regi_folyamai_az_interneten#sthash. neaOPuqJ.dpuf A szabályok szerint 90 napig tarthat az árverés, ami egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható. Minden kis segítség számít: akár 1000 forintot is lehet adományozni. De 500 000-nél többet nem. (Az esetleges ilyen óhajjal közvetlenül keressék meg a Summa Artiumot: www.summa-artium.hu.) Szó szerint mindent tudni a városról – az lenne a jó Azok a hölgyek és urak, akik éppen 12 éve hónapról hónapra összegyűlnek a Nagy Budapest Törzsasztalnál, és tizenegyedik éve előállítják ezt a folyóiratot, nem kérdés, hogy egytől egyig osztják ezt a vágyat. Levelezőlistánkon kéjes megjegyzésekkel hívjuk fel egymás figyelmét a Fortepan új szerzeményeire (legutóbb a Magyar Bálint hatalmas családi fotógyűjteményéből felkerült 650 izgalmasabbnál izgalmasabb képre) vagy minden más újdonságra, származzék a nyomtatott vagy internetes sajtóból vagy korunk legizgalmasabb dzsungeléből, a blogoszférából. (Én Budapestről szóló új ismereteimnek már legalább a felét innét szerzem – de nem úgy, hogy mindennap felkeresem két-három tucat kedvencemet – házhoz hozza nekem a feedly.com szolgáltatás...) Ha a szó hagyományos értelmében mindent tudni akarnánk Budapestről, akkor úgy járnánk, mint Borges szépséges novel lájának főhőse, Funès, az emlékező, akinek feje lassanként egyre nagyobbra nőtt, végül belehalt a sok tudásába – mert semmit nem felejtett el, mindig csak újabb és újabb dolgokat raktározott el. Mintegy 15 éve történt, amikor először éreztem meg az internet hatalmát. Robert Brow ning „Egy Galuppi toccatára” című versének eredetijére voltam kíváncsi. És tudtam, hogy megvan nekem, a könyvespolc tetején egy antológiában. De bepróbálkoztam az interneten. És persze egy percen belül megvolt. Azóta csodálatos dolgok történtek. Közülük az egyik a térképi mindentudás. Budapest minden zugát azonnal láthatjuk, a bámulatos (és ingyenes) Street View szolgáltatással. Az amerikai Google óriáscég az ingyenes kereséseink farvizén keresett dollár-milliárdokat újabb ingyenes szolgáltatásokba forgatja, ilyen például a Google Books megaprojekt, amely nem kisebb dologra irányul, mint hogy a világ minden régi könyvét (minden nyelven!) beszkenneli, és kereshető módon közzéteszi... A Google mint a keresés mágusa manapság már hallatlan finomságokra képes. A fényképek területén ehhez képest még csak gyerekcipőben jár. Én pedig erre vágyom: hogy Budapest múltjáról minden valaha készült kép fent legyen az interneten, és azokat meg is találhassam... Nem kérdés, hogy a Google itt is lépni fog egyszer. (Tán lépett is, csak nem tudunk róla?) De persze itt majd szembe fog találkozni a francia vagy magyar, vélt vagy valós nemzeti érdekekkel. Persze nem kell a nemzeti hatóságokra várni. A digitalizálás leáll már a magyar közpénzből fenntartott múzeumok „kényszerű péniszirigységénél”. Any nyira kevés pénzből kell magukat fenntartani, hogy kénytelenek bevételt generálni. És gyakran még nemhogy arra nem futja, hogy nézőképes katalógust tegyenek fel a honlapra, de még arra sem, hogy lista katalógust... (Ebben nagy kivétel a FSzEK Budapest Gyűjteménye, amely különféle pályázatokból szerzett források révén nagy áttörés előtt áll.) Váratlan ajándék az élettől Az emberiség régi sportja a csodálatos jövő jótéteményeinek (és sötét tragédiáinak) prognosztizálása. Vágyunk erre-arra, de a jövő általában kifürkészhetetlen irányba kanyarog. Ki gondolta volna az én gyerekkoromban, hogy 2000-re bárkinek lehet telefonja Magyarországon, mégpedig zsebben hordható, csinos jószág? Vagy hogy a fényképek megtekintésére egyszer majd nem kell napokat várni? Az internetről nem is beszélve. Most már nem feszítem tovább a húrt: rátérek arra a nagy örömre, amellyel egyszerűen nem tudok betelni. Ki gondolta volna, hogy én, aki sem síelni, sem fejest ugrani nem tudok (bár nem tettem le róla, hogy egy nap még megtanulom mind a kettőt), váratlanul megtanulok repülni. Méghozzá annak hatalmas költségei és veszélyei nélkül, a karosszékből. Mint annyi sok mindent (az internetet is beleértve), ezt is a gonosz amerikai hadiipari innovációnak köszönhetjük. Egészen pontosan a drónoknak, a pilóta nélküli repülőgépeknek, amelyek egy évtized alatt egyre kisebbek lettek, és már annyira kicsik és olcsók, hogy valakiknek Magyarországon is megéri kereskedelmi szolgáltatást indítani rájuk alapozva. És reklámcélú filmecskéik futótűzként rohanják végig a magyar internetet. Elég sok van már, de az én kedvencem ez: https://www.youtube.com/watch?v= YcpCUmdqqAg#t=50 Remek hozzá a diadalmas zene. (Mi lehet ez? Sajnos erről a linkről nem lehet megállapítani. Talán lemaradt a vége.) A Quadcopter.hu nevű cég gyártotta. Legújabban már készült filmecske a Kossuth térről is. Ezt itt lehet megnézni: http:// youtu.be/dQFPQNqKn6I. A Fotó a magasból site-on található. Ehhez Liszt 2. rapszó -14 A VERSROVATOT SZERKESZTI KIRSCHNER PÉTER Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
