Budapest, 2014. (37. évfolyam)
6. szám június - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Halakkal táncoló
7 BUDAPEST 2014 június mélységbe révedő szemhéjait. Ezúttal szárazföldi tevékenységet folytatott, takaros boltjában árulta elfekvő és aktív készleteit. Hitte is, nem is a belépő vevőjelölt hirtelen támadt kíváncsiskodását, első pillanatban túlságosan civilnek tűnt, de aztán viszonylag érdeklődően viszonyult a szabad tüdős merüléshez. Elvégre, miért ne csinálná? Pénze is lehet, a felszerelés az oktatással együtt minimum egy százas, de inkább kettő. Mégis mit gondolt, mit tartalmazhat az alapcucc? Palack, ruha, szemüveg, talp, testzsírtól függően ólommellény. Ezt magától is tudhatná. Na, de türelem, végül is hetente egyszer-kétszer kell ilyen alaposan elmagyarázni, amikor betéved valaki. Persze, ez is azt hiszi, ha élőben találkozott két rájával meg egy elfekvő polippal, attól mindjárt fekete öves búvár lesz... – nagyon vicces. Jó, jó, a vevő is próbál barátkozni, a fürdősapka használata kötelező-duma, több nyire bejön; na, ugye. Egy ilyen érdeklődőcske nem is sejti, micsoda munka előzi meg a látogatását! Például csalik bedobása: látvány-tanfolyam, bérlet-akció, születésnapi ajándékmerülés és ki tudja, mik voltak már; de beválni látszik, hogy a jobbak az oktatás ideje alatt halfelismerő előadásban részesülnek. Így legalább szorgalmasabban tanulnak, hogy kapjanak valamit, ingyen. Az kell nekik, az ingyen! No, de a mai időkben meg kell becsülni a kezdőt, még ha bugyutaságokat kérdez is, egyébként meg hosszú a délelőtt. Vagy tán nem is ő akarja kipróbálni? Nők persze jönnek gyakran, de mégiscsak férfias buli ez. Ők lubickoljanak csak a kisvízben, hiszen még a normál békalábat sem bírják el, begörcsöl tőle a vádlijuk, mert nehéz megtartani a 89 89 89 91 91 91 91 93 93
