Budapest, 2014. (37. évfolyam)
6. szám június - Csontó Sándor: A NAGY HÁBORÚ - Csak tiszta forrásból!
utóbbinál Hültl Dezső műépítész pályadíj nyertes tervezetét valósítja meg. A számla ekkor már több mint négymillió koronáról szólt. Hegedűs mérnök gondolata volt, hogy a két fürdő között egy nagy terjedelmű, közös parkot alakítsanak ki – csarnokokkal, virágággyal, fasorokkal –, amely zavartalan sétaközlekedést biztosít. A villamosközlekedést és alatta a gépkocsiforgalmat a rakpart feletti viadukton kívánták megoldani a Döbrentei térig. A gyógyszálloda II. emeletéről üvegfolyosós áthidalás vezetett volna a gellérthegyi Szent Iván barlang előtt létesítendő grandiózus ivócsarnokhoz. Ehhez az elgondoláshoz kapcsolódott a hegyre vezető lift, tetején terasszal és vendéglővel. A végső, részletes terveket az építésztrió 1909 decemberére készítette el, addigra az építkezésre már ötmilliós kiadást számoltak, de még egy kapavágás nem történt. Miközben a hangsúly a hévforrások gyógyító jellegén volt, a drága nedű már tíz éve haszontalanul folyt el a folyóval. (Most is van ilyen „hozadéka” a Gellért működésének, ahogy idén, a forró tavaszon készült címlapfotónk mutatja.) A kormány kötelezettséget vállalt, hogy a székesfővárosnak az államkincstártól megvásárolt régi fürdő vételárát visszatéríti, ameny nyiben a szépészeti és egészségügyi követelményeknek megfelelően a Sárosfürdőt 1912-ig, a Rudasfürdőt 1915-ig fel-, illetve újjáépítik. „A főváros... nem nézheti továbbra is tétlenül, hogy a forrásvízzel egyetemben milliónyi tőkéjének kamatjai is a Dunába folyjanak” – idézzük az indoklást Liber Endre Budapest fürdőváros kialakulása című művéből. A szakbizottsági tárgyalások nyomán közben sor került a tér újabb szabályozására, ami megváltoztatta az építési telek alakját, ezért ismételt korrekció vált szükségessé a leendő fürdő rajzos dokumentumain. De végül a pénzügyi és gazdasági ügyosztály előterjesztése után a székesfőváros tanácsa 1911 áprilisi döntése nyomán júniusban ténylegesen megkezdődhettek az építési munkálatok. Az intézmény további fejlesztésének biztosítására több szomszédos ingatlant is vásároltak az Orlay, Kemenes és a Kelenhegyi utcákban. Közben a főmunkák alvállalkozókhoz kiszervezett tevékenységei – 380 különféle munkanemről volt szó – folyamatosan növelték a költségeket. A szabályozási módosítgatások, és az előre nem látott akadályok (például sziklarobbantás, szobák számának növelése) következtében tovább nőttek az anyagi terhek. A végösszeg 1912 nyarára meghaladta a tízmillió koronát! Világossá vált – miközben e miatt és egyéb okokból a munkálatok szüneteltek –, hogy a főváros túlvállalta magát, a határidőket képtelen tartani, így a következő állomásnak kiszemelt Rudas fürdő korszerűsítését el is vetették. A sajtó ráharapott a koncra. A bírálatok szerint az építkezési költségek ilyen jelentékeny emelkedése csak egy részről tudható be az évek múlásának és az inflációnak, a többi kézen-közön elfolyt, mint a gyógyvíz. Bárczy István polgármester erélyesen visszautasította a főváros vezetősége ellen emelt vádakat: „...a közgyűlés egyes érdek köröknek az érdekeit mellőzve, ismét csak a város közönségének jól felfogott érdekeit tartotta szemelőtt, és meghozta azokat az áldozatokat, amelyeknek a jövedelmezősége nem is olyan bizonyos, mint más befektetéseké, mint például a lakásépítéseké...” 1914 nyarán kitört a világháború, és még csak a csupasz falak álltak. A munkaerő-, nyersanyag- és építőanyag-hiány, a szállítási nehézségek, a bérek inflálódása immár leküzdhetetlen akadályokat jelentettek a folytatás tekintetében. Épp olyan lehetetlennek tűnt a gépészeti berendezések beszerzése és a külhonban rendelt áruk megérkezése is. Az elszaporodott fémtolvajok ellen még fegyveres őrség alkalmazása is szükségessé vált. Legyünk igazságosak: 1914 nyarától nem csak a Gellért, de úgyszólván valamennyi hatósági és magánépítkezés leállt. A költségszámláló pedig már 10 millió 862 ezer 216 koronát mutatott. A kávéházi Konrádok azt jósolták, előbb fog véget érni a háború, mint hogy a gyógyszálló megépülne. Majdnem igazuk lett. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 3 BUDAPEST 2014 június A szálló elakadt építkezése 1914-ben, a Szent Iván barlang ekkor még kecskék tanyája A Gellért hullámfürdőjének munkálatai 1927-ben
